2010 - 20. Tétel - A képszerűség stíluseszközei és hatásai - képek, képrendszerek felismerése és értelmezése

20. Tétel

A képszerűség stíluseszközei és hatásai;

képek, képrendszerek felismerése és értelmezése

A szóképek (idegen szóval trópusok) egy része névátvitellel (metafora), másik részük névcserével keletkezik (metonímia). A metafora a leggyakrabban előforduló szókép, két fogalom azonosítása valamilyen hasonlóság alapján. Annál nagyobb a metafora ereje, minél távolibb dolgokat kapcsol össze. Van teljes, és csonka metafora. Megkülönbözetünk még főnévi, melléknévi (melléknévi igenévi) és igei metaforákat is. A megszemélyesítés a metaforával rokon, ugyancsak hasonlóságon alapul. Élettelen dolgokat élő tulajdonsággal ruház fel, megeleveníti a természeti jelenségeket, a tárgyakat, a fogalmakat. Különféle érzékszervi benyomásokat kapcsol össze egy képben a szinesztézia, amit a francia művészek használták előszeretettel (szimbolisták). Az allegória egy olyan metafora vagy megszemélyesítés, mely egy hosszabb szakaszon vonul végig vagy egy egész versen. Ehhez hasonló a szimbólum, de ez homályosabb szókép az allegóriánál vagy a metaforánál. Egymástól nagyon távol lévő dolgokat köt össze. A szimbólum valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe (szimbolizmus). Metonímia az, ha két fogalom között ok-okozati, térbeli esetleg időbeli vagy rész-egész kapcsolat van. A metonímia egyik fajtája a szinekdoché, ami a rész-egész kapcsolatra épül. Amikor a rész megnevezése jelöli az egész fogalmat, az a szinekdoché. A hasonlat nem szókép, hanem alakzat, de a szerepe megegyezik a szóképekével. A képszerűséggel próbál szemléltetni. A hasonlat két dolgot valamilyen közös tulajdonság alapján hasonlít össze, általában a „mint” szócska vagy a „-ként” végződés az ismertető jele. A körülírás használatos mind az irodalomban, mind a köznyelvben, a fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével sejtetjük az elhallgatott fogalmat. Szépítő kifejezésről akkor beszélünk, ha valamilyen fogalmat tapintattal, szeméremből vagy illemből nem mondunk ki, akkor egy szebb kifejezést használunk helyette, például meghal → eltávozik, elmegy, elalszik örökre. Ha a szóképek és az alakzatok egymásba kapcsolódnak, összefonódnak a szövegben, összetett kép, idegen szóval komplex kép születik.

2010 - 19. Tétel - A társalgási stílus sajátosságai

19. Tétel

A társalgási stílus sajátosságai

A stílusréteg: az egyes nyelvváltozatokra épülő tipikus kifejezésmód. Stílusrétegek: társalgási stílus, tudományos stílus, publicisztikai stílus, közéleti írásbeliség (hivatalos stílus), közéleti szóbeliség (előadói, szónoklati stílus). A társalgási stílus a kötetlen társas életben használt tipikus nyelvi formák használata. Műfajai: párbeszéd(kötetlen forma), magánlevél (kötött forma (megszólítás, bevezetés, elbúcsúzás, stb.)), a mondanivaló rendszerezése, szabályos mondatszerkesztés, lehetséges élőszói jellegzetességek, változatos mondatfajták jellemzik. Nem irodalmi formában írt napló: kötött forma (időrendi szerkesztettség), az önkifejezés egy fajtája, gondolati szinten történő szerkesztettség jellemzi. Az elbeszélés is ide tartozik. A társalgási stílusban a legnagyobb a személyiség tere. Kötetlen társalgásban van mód a személyiség legteljesebb kifejezésére. Minél távolabbi a kapcsolat a beszélő és a hallgató között, annál kötöttebb a beszédmód. Kötöttségei: hagyomány, illem, társadalmi függőségek. Szóhasználatára jellemző a szókészlet gazdagsága, árnyaltsága, egyéni színezete (szünet, beszédtempó). Mondatszerkesztése: hiányos mondatok, változatosságot követel meg, részint összetettebb, tagoltabb mondatok. A hangos stílus eszközei: az élőszó zenei kifejezőeszközei, szórend, mimika, gesztusok.

Nyelvi megformáltsága, műfajai:

• Szóban:

-    Szóhasználat: gazdag, árnyalt, egyéni színezetű szókészlet

-    Szervetlen mondatrészek, (pl. módosítószók) illetve ún. töltelékszavak (izé, ugye) használata

-    Olykor hibás szórend használata (gyors gondolkodás miatt)

-    Gyakori az egyéni nyelvi lelemény (akár a nyelvhelyesség kárára)

-    Kedveli a közhelyeket (Ez van, ezt kell szeretni) és a divatszavakat (állati, trendi, tök jó)

-    Fokozottan érvényesülnek a nyelv zenei eszközei (hangsúly, hangszín, hanglejtés, tempó, szünet)

-    A nonverbális kommunikációnak óriási szerepe van (gyakran többet mond, mint a verbálisan kifejezett tartalom)

-    Mondatai szerkesztettségében és modalitásában egyaránt változatosságot kívánnak (pl. hiányos, tagolatlan, többszörösen összetett mondatok különféle változatai, illetve felkiáltó, óhajtó, kérdő mondatok használata)

-    Műfajai: pl. párbeszéd, elbeszélés

• Írásban:

-    Itt is érvényesül a közvetlen, egyéni szín, a természetesség.

-    Gyakorlatilag egy élő beszélgetés imitálását jelenti írásban.

-    A nyelv zenei eszközeinek megfelelő írásjeleket hangsúlyosabban használjuk, mint a többi stílusrétegnél. Jellemző lehet az egyéni jelek alkalmazása.

-    Kevesebb szerkesztetlen (pl. hiányos vagy tagolatlan) mondatot használunk, mint szóban

-    Itt is érvényesülnek a kötöttségek, akár egy személyes találkozáskor (pl. a levélben is fontos a megszólítás, a hangnem, az elköszönés)

-    Műfajai: pl. napló, magánlevél (a hagyományos magánlevél vagy az e-mail egyaránt ide tartozik).

2010 - 18. Tétel - A szövegelrendezés stílushatásának felismerése, értelmezése - az egyszerűbb alakzatok fajtái és hatásuk

18. Tétel

A szövegelrendezés stílushatásának felismerése, értelmezése: az egyszerűbb alakzatok fajtái és hatásuk

A szöveget úgy alakítjuk, hogy a kommunikációs céloknak megfeleljenek, ebben segítenek az alakzatok. Átalakíthatunk hangsort, szóalakot, mondatformát vagy szövegrészletet. Különböző alakzatok vannak. Hang-, szó-, mondat-, gondolatalakzat. Már az ókori retorikában is tanították őket, ezek a szónoki beszéd legfontosabb hatáskeltő eszközei. Célja, hogy a szöveg nagyobb kifejezőerőt kapjon. Az egyik legfontosabb alakzat, a hangok megkettőzése, vagyis az ismétlés. Alliteráció, vagyis a hangismétlés a sorvégi hangzók, vagy szótagok összecsengése. A szóismétlés a szavak megkettőzését jelenti. Amikor a szavak tövét ismételjük, azt nevezzük szótőismétlésnek, és van, amikor egész szókapcsolatokat ismételünk meg, ez a refrén. Az értelmi és érzelmi nyomatékosítás kedvéért állítunk szembe különböző jelentésű szavakat, kifejezéseket, tagmondatokat, mondatokat vagy szövegrészeket, tehát ellentétet alkotunk: „Áldjon vagy verjen a sors keze / Itt élned, halnod kell” Oximoronban kizáró ellentét van a jelző és a jelzett szó között, míg a paradoxon a végtelenségig fokozott ellentétet jelent. A mondandó erősítését, a sokoldalú megvilágítást szolgálja, ha azonos mondatrészi szerepben lévő, de nem rokon értelmű szavakat sorolunk fel. A részletezés a felsorolással rokon, sokszor nehéz is őket megkülönböztetni. A részletezés aprólékos kibontása a mondandónak, segíti a fogalomtisztázást. A halmozás azonos szófajú és mondatrészi szerepű, általában rokon értelmű szavak együttes megnevezése. Célja: az érzelmi elragadottság. A fokozásban egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében sorolunk fel rokon értelmű szavakat. Az érzelmi hatás kedvéért felnagyítja, vagy éppen lekicsinyíti a jelenségeket a fokozás. Sok költő használja ezt műveiben. Az irónia a túlzással rokon, a nevetségesség forrása ez. A látszólagos magasztalás mögött elítélés, elmarasztalás bújik meg, melyet a szövegkörnyezet leplez le. A túlzás másik rokona a gúny. A végtelenségig felnagyítja egy jelenség negatív vonásait. 

2010 - 17. Tétel - Az érvelés beszédhelyzete és eszközei

17. Tétel

Az érvelés beszédhelyzete és eszközei

Az érvelő szövegek célja a meggyőzés, a hallgatóra vagy az olvasóra gyakorolt hatás. Általában a logikai rendre, ok-okozati kapcsolatra épülő, láncszerű szerkezetű szövegek. Az érvelő szövegek a tételmondatokban megfogalmazott állításokat bizonyítják vagy cáfolják. Az érvelés módszertanával egy ókori eredetű tudomány, a retorika foglalkozik. Az érvelő szituáció az alábbi összetevőkből áll: az érvelő, az érvelés tárgya és a hallgató. A hallgató meggyőzésének szintén három alapvető tényezőjét különítjük el: az első a szónok személyisége, és annak jelentkezése a nyelvhasználatban; a második a kifejezés szépsége és ereje, hatalma és annak formája, amely a hallgatóra gyakorolt hatás kulcsa; és végül a harmadik a tárgy, amit logikusan, érthetően rendszerbe foglal a beszéd. Az érvelés beszédhelyzete nem egyezik meg teljesen az ismert kommunikációs modellel, mert itt a beszélő szerepe sokkal fontosabb, a hallgató visszajelzései nem egyenrangúak. Álláspontunk igazságának a bizonyítása az érvekkel és a cáfolatokkal lehetséges, melyeknek több fajtája létezik. Érvekkel szükséges alátámasztani a tételt, majd az ellentétes álláspont megdöntése érdekében cáfolni kell az elhangzott (vagy elképzelt) ellenérveket. Az érvelés csak akkor teljes értékű, ha a világos okfejtéssel bemutatjuk, hogy a bizonyítékok, hogyan támasztják alá tételmondatunk érvényességét. Az érvelő szöveg részei a bevezetés, elbeszélés, részletezés, bizonyítás, cáfolás, befejezés. A bevezetésben fontos a jóindulat megszerzése, az olvasó figyelmének felkeltése a téma iránt. A téma megjelölés is itt kap helyet, vázolható a dolgozat szerkezete. Az elbeszélés tartalmazza a fő gondolatot, és ezt célzatosan ismertetjük. Ekkor fogalmazzuk meg azt a tételt, amelyet később részletezni és bizonyítani fogunk. Rövidnek, tömörnek, világosnak és tárgyilagosnak kell lennie. A részletezésben az elbeszélésben megfogalmazott tételt fejtjük ki bővebben és itt határozzuk meg a tételben szereplő fogalmakat. Példákat hozhatunk fel, hosszabb kitérők is belekerülhetnek, például egy személyes élmény vagy történet elmesélése. A bizonyítás az érvelő szöveg legfontosabb része. Ekkor kerül sor saját álláspontunk igazságának bizonyítására, ekkor hozzuk fel az érveket. Ezek után jön a cáfolás, mert az érveléshez az is hozzátartozik, hogy a velünk ellentétes véleményt megcáfoljuk. A befejezés az érzelmekre próbál hatni. Megismételjük a fő gondolatokat, összegzünk, majd hogy a befejezés hatásos legyen, fogalmazzunk meg egy kérdést vagy szólítsuk meg a hallgatóságot. 

2010 - 16. Tétel - A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés felépítései

16. Tétel

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés felépítései

A retorika szónoki beszéd, melyet ünnepen, nyilvánosság előtt, előadásként, felelésként mondunk el. A beszéd célja a meggyőzés, figyelemfelkeltés, rábeszélés, megnyerés. Meg kell szólítani a közönséget, hatást kell rájuk gyakorolni különböző eszközökkel, kérdésekkel és figyelni kell a reakciót. Majd a végén megköszönni a figyelmet. A szónoki beszéd megszerkesztésének menete.
Első a témaválasztás és címadás. A szövegszerkesztés első lépéseként a szöveg témáját kell végiggondolnunk, és ha szükséges, címet választunk. Az érvelő szövegnek gyakrabban adunk témamegjelölő címet, mint reklámcímet, mivel nem az a cél hogy szenzációvadász legyen. Aztán jön a vázlat elkészítése. Célszerű az anyaggyűjtés előtt vázlatot írni, hogy céltudatosabb legyen a beszédhez szükséges anyagok összegyűjtése. Az elővázlat segítségével gyűjtsük össze a beszédhez szükséges adatokat, tényeket, gondolatokat. Anyaggyűjtés (tények, statisztikai adatok, gondolatok). Az anyaggyűjtésnek különféle forrásai lehetnek. Forrásai: könyvek, nyomtatott sajtó (napilapok, folyóiratok), elektronikus média (rádió, televízió), újabb elektronikus források (Internet, CD-ROM, elektronikus könyvtár), tudományos munkák, művészeti alkotások stb. Mivel mások tapasztalatait és ismereteit a könyvekből, a folyóiratokból, a filmekből, a tömegkommunikációs eszközökből, az Internetről vagy a személyes beszélgetésből ismerhetjük meg. Beszédünk akkor lesz igazán hiteles, ha a témával kapcsolatban vannak saját élményeink, ismereteink, és azt bele tudjuk szőni az előadásunkba. Az anyag elrendezésekor alakul ki a beszéd váza. Ilyenkor csoportosítjuk az összegyűjtött ismereteket, tényeket, adatokat és a beszéd nagyobb egységeihez kapcsoljuk őket. Ekkor kell kiválasztani az anyagból a fontosabb gondolatokat, ezek lesznek a beszéd tételmondatai. A tételmondatok köré rendezzük a kevésbé fontos gondolatokat, és ekkor tesszük félre a szöveg egésze szempontjából lényegtelen információkat. A tételmondatokból épül fel a szöveg végleges váza, azaz megírhatjuk a vázlatot. A vázlatban nemcsak tételmondatok szerepelhetnek, hanem kulcsszavak, fontosabb nevek, adatok is. A szöveg kidolgozásának szempontjai: Egység elve azt jelenti, hogy mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat, gondolatokat. Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója. Haladás és folyamatosság elve szerint minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása. A logikus elrendezés elve a témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás. Arányos elrendezés elve azt mondja ki, hogy a szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. A Teljesség, befejezettség elve szerint a szónoknak törekednie kell arra, hogy a beszéd – elhangzása után – a teljesség, lezártság, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. A szöveg emlékezetébe vésése után jön a szöveg előadása. A felolvasás a lehető legrosszabb formája a beszédnek. Törekedni kell a spontánnak tűnő beszédmódra, még ha előttünk van is a szöveg. A szónok nemcsak szavakkal, hanem tekintetével és testtartásával, mozdulataival is üzen. Ráhangolódik a hallgatóság hangulatára, és felméri a helyzetet ahol beszél és a hallgatósága befogadó képességét. Komolyan veszi azt, amit mond és önmagát is egyben, és természetesen a hallgatóságot is akihez beszél. Tehát hatékony szónoklat önbecsülés nélkül nincs.

2010 - 15. Tétel - A továbbtanuláshoz illetve a munka világában szükséges szövegtípusok

15. Tétel

A továbbtanuláshoz illetve a munka világában szükséges szövegtípusok

Önéletrajzot általában iskolai felvételik, új munkahely megpályázása, valamilyen pályázati anyag mellékleteként készítünk. Az önéletrajz személyünk, iskolai végzettségünk, tanulmányaink, szakismeretünk, munkásságunk, munkahelyeink, érdeklődési körünk bemutatása. Egy önéletrajz sokat elárul írójáról, nyelvi, helyesírási képességéről, sőt igényességéről, rendszeretetéről is tanúskodik. Az önéletrajz leggyakrabban alkalmazott típusai: az általános és a szakmai önéletrajz. Mindkettő íródhat hagyományos, illetve amerikai formában. A hagyományos önéletrajz egyik lényeges eleme, hogy írója összefüggő mondatokban tudósít önmagáról, képet ad személyisége alakulásáról, szakmai, emberi fejlődéséről, az életét befolyásoló tényezőkről. A modern formában megírt életrajzot a rövidség, az áttekinthetőség, a tagolt, vázlatszerű elrendezés jellemzi. Ebben nincsenek összefüggő, egymásra épülő mondatok – a célmeghatározás kivételével. Ennek a típusú önéletrajznak a fő célja az adatok tényszerű, rövid közlése. A tanulmányokat felsorolásszerűen mutatjuk be. A nyelvismeret, az esetleges társadalmi tisztségek bemutatása, a referenciaszemélyek felsorolása (azoknak a megnevezése, akik információt tudnak adni az önéletrajz írójáról) sem maradhat el. Az önéletrajzot a személyes rész zárja. A személyes rész szerepelhet első pontként is. A felsorolt részek az önéletrajzon belül tetszés szerint változhatnak. Önéletrajzot fehér, ún. A/4-es lapra illik írni. Az önéletrajzot még ma is több helyen kézzel írt formában kérik, bár egyre inkább elfogadják a géppel készített változatot is, sőt egyre több helyen már ezt kívánják meg. Akár kézzel, akár géppel írunk, figyelni kell a helyes és esztétikus elrendezésre! Nem vet jó fényt a szerzőre, ha irománya tele van helyesírási, nyelvhelyességi hibákkal, ha írásképe rendezetlen, javításokkal, áthúzásokkal teli. A modern típusú önéletrajzoknál külön ügyelni kell az egyes pontok kiemelésére, szellős elkülönítésükre. Nehéz meghatározni, hogy milyen hosszú legyen az önéletrajz. Ha csak két oldalra fér el a mondandó, akkor a második oldalt külön lapra kell írni, a lapot meg kell számozni, és összefűzni az elsővel. Az életrajzot soha nem szabad elfelejteni személyesen aláírni sem. A keltezés sem maradhat el. Előfordul, hogy az önéletrajzhoz fényképet is kérnek. Ilyenkor a legmegfelelőbb egy arckép vagy egy félalakos, nem túlságosan régi kép. Levélnek azokat az írásos üzeneteket nevezzük, amelyek valamilyen közvetítő (futár, küldönc, posta, számítógép stb.) útján jutnak el a címzetthez. A levelezés általánossá csak a 19. század második felében vált. A 20. században elkülönült egymástól a magánlevél és a hivatalos levél. A két levéltípusnak vannak közös jellemzőik. A fontos formai kellékek nagy részét már az ókorból ránk maradt levelekben is megtaláljuk. Minden levél első kelléke a megszólítás. Formája függ a címzetthez fűződő viszonyunktól, a levél jellegétől. Ezt a téma követi, amely a magánlevél esetében igen változatos és csapongó lehet. A levél befejező részében a lényeges közléseket újból megismételjük, és végül elköszönünk. Az elköszönés búcsúzásból és jókívánságokból áll. A levelet mindig aláírjuk. Az aláírás még a hivatalos levél esetében is saját kezű legyen! A keltezés elmaradhatatlan része a levélnek, a levél legfelső, esetleg az alsó részén szerepel. A felsorolt általános jellemzőkön kívül a hivatalos levelekre külön tartalmi és formai szabályok vonatkoznak. A kérvény az egyik leggyakoribb hivatalos levél, ezzel szinte mindenki találkozik élete során. A kérvény valamilyen hivatalos kérés, írásban történő megfogalmazása. A kérvénynek mint hivatalos levélnek formai követelményei is vannak. Ezek a fejléc, a megszólítás, a keltezés, az elköszönés és az aláírás. A megszólítás állhat középen, de kerülhet baloldalra is. A keltezés lehet a jobb felső sarokban vagy balra lent. Az aláírás alatt szerepelhet az a minőségünk, beosztásunk, amelyben a levelet írtuk, és – ha szükséges –, akkor az a cím, ahova a választ várjuk. A levél bal alsó részén a melléklet(ek)ben felsoroljuk, hogy milyen iratokat csatoltunk a levélhez. Pályázatot akkor készítünk, ha valamilyen állás, ösztöndíj, tanulmányút stb. elnyerésére törekszünk. A pályázati felhívások mindig nyilvánosak, legtöbbször a tömegkommunikáción keresztül jutnak el a széles pályázó közönséghez. Gyakori, hogy a pályázathoz külön űrlapot kell kitöltenünk. Ilyenkor az ott feltett kérdésekre kell értelemszerűen válaszolnunk. Akár álláshirdetésre, akár más jellegű pályázatra jelentkezünk, mindig célszerű egy levelet is mellékelnünk.

2010 - 14. Tétel - Szöveg szóban és írásban

14. Tétel

Szöveg szóban és írásban

A szöveg a beszéd legnagyobb egysége, a kommunikáció eszköze, amely teljes, egész, lezárt és szándékolt üzenetként értelmezhető. Szöveget azért alkotunk, hogy közöljünk vele valamit.
A szövegnek vannak nyelvi (verbális) és nem nyelvi (non-verbális) összetevői.
A szöveg legfontosabb sajátossága a szövegelemeknek az összekapcsolódása, a szövegösszetartó erő vagy szövegkohézió. A szöveg egészére ható összetartó erő a globális kohézió. A szövegegységek láncszerű összekacsolódása, pedig a lineáris kohézió. A szövegek csoportosításának szempontja lehet az, hogy a szöveg élőszóban vagy írásban születik-e. Ugyanazt a témát másképp fogalmazzuk meg beszélgetés keretében vagy tudósításban leírva. Mind élőszóban, mind írásban számtalan típusú szöveget fogalmazunk, ezért nagyon nehéz összességükben jellemezni a szóbeli és az írásbeli szövegtípusokat. A közlési folyamat eszközei mindkét esetben egyeznek, vagyis van egy adó (beszélő/író)és egy csatorna, amit a vevő (olvasó/hallgató) dekódol. Ez a folyamat az élőbeszédben megfordítható, az adó-vevő kapcsolat felcserélődhet. Élőszóban (Pl.: társalgásban) általában kevesebb igényességgel fogalmazunk, lazábbak a mondatkapcsolatok, szabálytalanabb a szövegszerkesztésünk, pongyolábbak a mondataink. Mivel a befogadó számára csak egyszer hangzik el a szöveg, helyzethez kötött, időben múlandó eseményt jelent, másképpen kell fölépíteni a szöveget szóban, mint írásban. Gyakrabban van szükség ismétlésekre és visszautalásokra. Az írásbelivel szemben viszont az az előnye, hogy azonnal látjuk, halljuk a hallgatók visszajelzéseit, és ezeket figyelembe vehetjük szövegalkotáskor. Kifejezőeszközökben is gazdagabb az élőszó, mint az írott szöveg, hiszen a szavakat, mondatokat a beszéd nem nyelvi elemei kísérik: a hanglejtés, a tekintet, az arcjáték, a gesztusok, a testtartásunk, egész megjelenésünk. Szóban szívesebben használunk állandó nyelvi kifejezéseket, társalgási fordulatokat, töltelékszavakat. Szóbeli szövegtípusok: a társalgás, a meghívás, a köszöntés, a kérés, a felelet, az előadás, a szónoki beszéd, stb. Az írott szövegnek sem csupán nyelvi jelekkel, szavakkal és mondatokkal hatnak ránk, hanem egész formájukkal, szövegképükkel, a színekkel, a betűformákkal, a tagolással és az egyéb nem nyelvi jelekkel. Az élőszó látható és hallható nem nyelvi jeleit nem helyettesítik, de valamennyire megjelenítik az írásjelek. Mivel írásban van időnk előkészíteni, átgondolni és átolvasni a szöveget, írásbeli közléseink többnyire tudatosabbak, igényesebbek és megformáltabbak. Nincs szükség annyi ismétlésre, terjengősségre, hiszen az olvasónak van módja arra, hogy többször elolvassa a szöveget. Írásban viszont nincs lehetőségünk figyelembe venni az olvasó azonnali visszajelzéseit. Az írott forma maradandóbban őrzi a nyelvi hagyományokat. Írásbeli szövegtípusok: feljegyzés, levél, dolgozat, önéletrajz, kérvény, hirdetés, értekezés, novella,stb. A szövegfajtáknak három nagy csoportja van: az elbeszélő, a leíró és az elemző-meggyőző. Elbeszélő közlésfajta: tudósító elbeszélés, jelenetszerű elbeszélés, élőbeszéd-megjelenítés: egyenes beszéd (szó szerinti idézés); függő beszéd (szabad idézés) szabad függő beszéd átélt beszéd. Leíró közlésfajta: tárgyilagos, részletező, irányított (közelitől a távoli felé vagy fordítva, kívülről befelé vagy fordítva). Elemző–meggyőző: tanulmány, esszé, szónoklat, fölszólalás, vita, monográfia… használja a következtetést, magyarázatot, példát.

2010 - 13. Tétel - Az alapszófajok

13. Tétel

Az alapszófajok

Az ige cselekvést, történést, vagy állapotváltozást kifejező szó. Az ige a mondatban mindig állítmány. Az ige toldalékai időre, módra, számra és személyre, a cselekvés tárgyra irányultságára utalnak. Az igéket tárgyra irányultság szerint feloszthatjuk tárgyas (olvas) és tárgyatlan (esik) igékre. A tárgyas igéket a mondatban lehet tárggyal bővíteni, míg a tárgyatlanokat nem. Általános igeragozás: az igealany számát és személyét jelöli (sétálnak). Határozott igeragozás: az igealany számát személyét és a harmadik személyű tárgyat jelöli. A cselekvő és a cselekvő viszonya alapján is feloszthatjuk az igéket. A cselekvő ige általában akaratlagos, többé-kevésbé tudatos cselekvést fejez ki, pl. fizet, beszél, tanul. A középigék történést vagy állapotváltozást kifejező szavak, többségük tárgyatlan, pl. hajlik, pusztul, létezik, marad. A műveltető igék cselekvést fejeznek ki, alanyuk az a személy (néha más élőlény, dolog), mely elvégezteti a cselekvést. Cselekvő igékből származnak, képzőjük az -a/-et, -tat/-tet. Pl. futtat, olvastat. A visszaható igék olyan cselekvést fejeznek ki, melynek tárgya és alanya maga a cselekvést végző. A –kodik/-kedik/-ködik, -kozik/-kezik/-közik, esetleg -ódik/-ődik képzők segítségével alkotjuk meg őket: fésülködik, borotválkozik, mosakodik stb. Az ilyen igéket át lehet alakítani egy cselekvő ige + visszaható névmás kapcsolatára, pl. törülközik → törli magát. A szenvedő (passzív) igéket tárgyas igékből képezzük az -atik/-etik, -tatik/-tetik képzők segítségével. A tárgyas cselekvő ige tárgya lesz a szenvedő ige alanya: elolvassa a levelet → a levél elolvastatik. A cselekvés lefolyásának módja szempontjából elkülöníthetünk huzamosabb lefolyású, tartós (kapar, olvas), egyszer végbemenő mozzanatos (dörren, villámlik) és ismétlődő gyakorító (kaparászik, nézeget) igéket. A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt, tárgyat, gondolati és elvont dolgot jelöl. Bármilyen mondatrész szerepét betöltheti, és azoknak megfelelően bővítményt vehet föl. Toldalékok: jel, rag, képző. Típusai: konkrét és elvont. A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságát kifejező alapszófaj. Pontosító, azonosító, díszítő szerep. Fokozhatók: pl. okosabb, szebb. Állítmányi, jelzői és határozói szerepet tölthetnek be a mondatban. A számnév a melléknevekhez hasonlóan járulékos jelentést hordozó alapszófaj, mivel személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét vagy a sorban elfoglalt helyét nevezi meg. Korlátozottan toldalékolható, fokjel (kevesebb) és kétféle határozórag kacsolódhat hozzá öten, hatszor). Mondatban állítmány, jelző vagy határozó. A határozószók már alapjelentésükben valamilyen határozói viszonyt jelölnek (pl. a cselekvés helyét, idejét, módját, egyéb körülményét). Típusai: hely- (benn, belül), idő- (egyszer, éjjel), fok- (jól, kimondottan), állapot- (együtt, veszteg), mód- (örömest, sebbel-lobbal), eredmény- (ketté), és tekintethatározó-szó (külsőleg, részben). A névmásokat egy másik szófaj (főnév, melléknév, számnév, határozó) szerepében használjuk. Tartalmas fogalmi jelentést csak a szövegben kapnak, a szövegben utaló elemek. Az általuk helyettesített szófajhoz képest kevésbé toldalékolhatók (pl. nem képezhetők). Az igenevek egyszerre két szófaj tulajdonságait hordozzák magunkon; három típusuk: Főnévi igenév: igéből képezzük a –ni (sz-es v-s igetövek esetében –nni) képző segítségével. A főnévi igenév ragozható. Mondatokban elsősorban alany, tárgy és határozó lehet. Melléknévi igenév: az ige és a melléknév közötti átmeneti szófaj. A cselekvést és a történést tulajdonságként, minősítésként nevezi meg. Három típusa: a folyamatos melléknévi igenevet az igéből -ó/-ő képzővel alkotjuk; a befejezett m. i.- t a -t/-tt képző segítségével, a beálló történésű m. i.-t pedig -andó/-endő képzővel hozzuk létre. A melléknévi igenév mondatban állítmány, határozó és jelző szerepét töltheti be. A határozói igenevet a -va/-ve; -ván/-vén képző segítségével alkotjuk az igéből. Nem toldalékolhatók, képzőjük lezárja a mondatot. Minden esetben határozó szerepét töltik be.

	Kijelentő mód	Feltételes mód	Felszólító mód
Jelen idő	Nincs külön jele: Ø	-na/-ne; -ná/-né; -nna/-nne; -nná/-nné módjelek	-j módjel és változatai: -jj, -gy, -ggy, -s, -sz, -z, -dz
Múlt idő	-t/-tt időjelek	Múlt idejű ige + volna segédige
Jövő idő	Főnévi igenév + fog segédige

KONKRÉT FŐNEVEK		ELVONT FŐNEVEK
Köznevek	Tulajdonnevek	Köznevek
Egyedi név: gyerek, lány, fa, virág. Gyűjtőnév: nádas, csorda, közönség Anyagnév: víz, bor, arany	Személynevek: Kovács, Kata, Colos. Állatnevek: Bodri, Ráró. Csillagnevek: Nap, Merkúr. Földrajzi nevek: Duna, Málta. Címek: Szigeti veszedelem, HVG Kitüntetések: Nobel-díj, Akadémiai Aranyérem Márkanevek: Ralph Lauren, Bugatti	jóság, barátság, szépség, béke, egészség, bűnözés

A számnév fajtái		Határozott számnév	Határozatlan számnév
Mennyiséget kifejező számnevek	Tőszámnév	három, kétezer	sok, kevés
	Törtszámnév	ötöd, háromnegyed	sokad-
Sorrendiséget kifejező számnevek	Sorszámnév	negyedik, tizedik	sokadik

	Főnévi névmások	Főnévi, melléknévi, számnévi és határozói névmások
		Főnévi	Melléknévi	Számnévi	Határozói
Személyes névmás	én, te, ő (rólam, neki)
Birtokos névmás	enyém, tied
Visszaható névmás	magam, magad
Mutató névmás		ez, az	ilyen, olyan	ennyi, annyi	így, úgy, itt, ott
Kérdő névmás		ki?, mi?	milyen?	mennyi?	hogyan?, hol?
Vonatkozó névmás		aki, ami	amilyen, amely	amennyi	ahogy, ahol
Általános névmás		minden, bárki, akárki,	bármilyen, akármilyen, semmilyen	bármennyi, akármennyi	mindenkor, bárhogyan, sehol
Határozatlan névmás		valaki, valami	valamilyen, némely	valamennyi	valahogyan, néhol

2010 - 12. Tétel - A mondat szerkezete

12. Tétel

A mondat szerkezete

A mondatok szavakból és szószerkezetekből szabályok alapján épülnek fel. A mondatoknak több fajtája van: egy szavas mondatok, szószerkezetes mondatok, több szóból, szószerkezetből, tagmondatokból álló mondatok. A mondatokból szövegeket alkotunk. Jellemzői: nagy kezdőbetű, végén írásjel, lezártság, önállóság. Szerkezetük szerint két fajtáját különböztetjük meg. Egyszerű mondat az a mondat, ami egyetlen mondat egész, egyetlen mondategységből áll. A mondatok beszédünk legkisebb egységei. A mondat jelentése nemcsak a mondatot alkotó szavak jelentésétől, hanem a szövegkörnyezettől is függ. A mondatfajtákat megkülönböztetjük modalitás és szerkezet szerint. A mondatot kommunikációs szempontjából egyetlen mondategésznek tekintjük. Így az egyszerű és az összetett mondat is egy-egy mondategész. Az összetett mondat azonban tovább tagolható szerkezetileg önálló mondategységekre, tagolható. Az egyszerű mondat egyetlen mondategész, amely egyetlen mondategységből áll. Az összetett mondatok tagmondatai között szorosabb tartalmi, logikai kapcsolat van, mint a szövegben az egyszerű mondatok között. Az egyszerű mondat lehet tagolt vagy tagolatlan, attól függően, hogy felbontható-e alanyi-állítmányi szószerkezete. Tagolatlan mondatok a megszólítások az indulatszók, a módosítószók, a szerkezeten névszós szerkezetek és sok köszönésforma: Barátom! Jaj! Dehogy. Szépség, okosság, igazság. Szia.Tagolt mondatok lehetnek teljesek vagy hiányosak. A hiányos mondatok a szövegkörnyezetből egészülnek ki. Akkor hiányos a mondat, ha a 3. személyű határozott alany (hasból beszél.), az állítmány (Bölcset beszédéről.) vagy az alaptag mellől a kötelező vonzat hiányzik. Elmaradhat  a határozott ragozású ige mellől a határozott tárgy mind kötelező vonzat (Megcsináljuk.), vagy hiányozhat a mondatból a határozó is mint kötelező vonzat(Bence áskálódik.). A teljes mondatok között megkülönböztetünk tőmondatokat, melyek csak alanyi-állítmányi szószerkezetből állnak (Tettek beszélnek.), és bővítményeket is tartalmazó bővített mondatokat (Anyja nyelvén beszél a gyermek.). Teljes mondatnak tekintjük az alanytalan (Pirkad.), a határozatlan alanyú (Építik az utcát.) és az általános alanyú mondatokat is (a szót nem adják pénzért.). Megkülönböztetjük a minimális szerkezetű és a bővített mondatot. A minimális szerkezetű mondat alanyból és állítmányból, valamint a kötelező vonzatokból áll (Jancsi hisz a jóakaratban.), ha ezen kívül bővítményeket is tartalmaz a mondat, akkor bővített mondatról beszélünk. Az összetett mondatok tagmondatai között lehet szerves és szervetlen a kapcsolat. Két tagolatlan mondat vagy egy tagolatlan és egy tagolt szerkezetű tagmondat között mindig szervetlen a kapcsolat (Balázs, beszélj vele!). Két tagolt tagmondatot szerves viszony fűz egymáshoz: alárendelő (Oly egyenes a beszédje, mint a kasza.) vagy mellérendelő kapcsolat (Beszélj vele, de ne hebegj!). Alárendelő összetett mondatok: tagmondatai nem egyenrangúak, a mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki. A főmondatban a mutató névmással kifejezett utalószó mondatrészi szerepe jelzi, hogy milyen típusú a mellékmondat. Így megkülönböztetünk alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatokat. A főmondatot és a mellékmondatot a mellékmondat élén álló hogy, mint, mert, kötőszó vagy vonatkozó névmás (aki, ami, ahol stb.) fűzik össze. De alkotunk utalószó nélküli és kötőszó nélküli alárendelő mondatokat is. Az alárendelő összetett mondatok között vannak olyan mondatok, amelyek mellékmondatai nemcsak a főmondat valamely mondatrészét (alanyát, állítmányát, tárgyát, határozóját, jelzőjét) fejtik ki, hanem még valamilyen sajátos jelentéstartalmat: hasonlítást, feltételességet, következményt és megengedést is kifejeznek. A megengedő és a feltételes mellékmondatok nem mindig mondatrészkifejtők: Bár kérte, nem szólt érdekében. Felhívlak, ha örülsz neki. Mellérendelő összetett mondatok: tagmondatai között valamilyen tartalmi-logikai viszony van. A tagmondatok egyenrangúak. A mellérendelő összetett mondatok fajtái: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó, következtető. A kettőnél több tagmondatból álló többszörösen összetett mondatokban lehet alárendelés és mellérendelés is. A főmondathoz vagy főmondatokhoz különféleképpen kapcsolódnak az alárendelt mellékmondatok.

2010 - 11. Tétel - A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása, és magyarázata példákkal

11. Tétel

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása, és magyarázata példákkal

A helyesírás olyan szabályrendszer, amely a nyelv írásbeli rögzítését irányítja. A magyar helyesírás hangjelölő és betűíró. Helyesírásunk négy alapelvre épül. A kiejtés elve, a szóelemzés elve, a hagyomány elve, az egyszerűsítés elve. A kiejtés elve az, amikor egyes szóelemeket a kiejtés szerint írjuk le, vagyis a leírt betű jelöli a kiejtett hang rövidségét, hosszúságát (pl. asztal, út, másképpen, híd, eltör, később). A szóelemzés elvéről akkor beszélünk, ha egy szó több szóelemből épül fel (toldalékos vagy összetett szó), akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni, és nem ahogy kiejtjük. Az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és a toldalékot (képzőt, jelet, ragot), különösen akkor fontos ez, ha valamilyen mássalhangzótörvény is végbemegy kiejtés során (pl. menjen, színpad, kétszer, éljen). A hagyomány elve néhány régi családnév írásában érvényesül, illetve a ly írásában. a ly-nek ma már nincs önálló hangértéke, egybeesik a j-vel, de szavaink írásában megőriztük (pl. folyó, mosolyog, gömbölyű, Balogh, Kovách, Rácz). Az egyszerűsítés elvét a kétjegyű betűk írásakor alkalmazzuk, ha a kétjegyű betűk hosszú hangot jelölnek (pl. asszony) – kivétel: az összetett szavak (pl. kulcscsomó, díszszázad). Ha hosszú mássalhangzóra végződik az alapszó, és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, akkor nem írunk le három azonos mássalhangzót, hanem csak kettőt (pl. toll + val = tollal, sakk + val = sakkal).  Kivétel ez alól a családnevek és az összetett szavak, ebben az esetben kötőjelet használunk (pl. Kiss-sel, Papp-pal, Bükk-kel (a keresztnevekre ez nem érvényes: Anettel, Mariannal), balett-táncos).

Mássalhangzótörvények

-        a mássalhangzók közvetlen a szomszédos hangjaikra hatnak,

-        hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kiesés

1.       Hasonulás: két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik úgy változtatja meg a másikat, hogy egy új fonéma keletkezik

-        Fajtái:

a)      Részleges hasonulás: egyetlen képzési mozzanat tekintetében változtatja meg a másikat

-        zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl. vasgolyó - vazsgolyó)

-        képzés helye szerinti részleges hasonulás (pl. azonban – azomban)

b)      teljes hasonulás: az egymás mellett lévő mássalhangzók közül az egyik teljesen magához hasonlóvá alakítja a másikat (két egyforma hangot ejtünk)

-        írásban jelölt: virággal, széppé,

-        írásban nem jelölt: anyja, éljen

2.       Összeolvadás: két különböző mássalhangzónak egy harmadik, hosszú mássalhangzóvá való átalakulása (írásban nem jelöljük) (pl. szabadság – szabaccság, látja – láttya

3.       Rövidülés: akkor jön létre, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben (pl. hallgat, szálldos, otthon)

Kiesés: három különböző mássalhangzó közül az egyik kiesik az ejtés során (pl. mindnyájan, mondta, ajánlkozik)