2010 - 4. Tétel - B. M. - Jónás könyve

4. Tétel

Babits Mihály: Jónás könyve

Babits ezen elbeszélő költeményének történelmi háttere Ausztria német megszállása. A költő féltette hazáját, az emberi értékeket, a kultúrát és a művészetet. Művét kórházi ágyán írta, amikor is gége műtéte után a Beszélő füzetein keresztül volt kénytelen kommunikálni a külvilággal. A Jónás könyve tekinthető önvallomásnak is írója részéről. A 30-as évek zavaros politikai élete áll a költemény másodlagos jelentésében, aminek az alapja a Biblia Ószövetségében található hasonló című rész. A műve sok helyen humoros, naturalista és groteszk. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festette meg, persze nem azonosul teljesen műve főszereplőjével. A Jónás könyve eredetileg egy bibliai téma, melyet kisebb-nagyobb mértékben Babits átdolgozott. A mű első részében megtudjuk, hogy hogyan kerül Jónás a tengerbe. Isten felszólítja őt, hogy menjen prédikálni, de mivel Jónás „rühellé a prófétaságot”, ellent mond, hajón akar elmenekülni. A tengeren Isten vihart kavar, a hajó veszni látszik, majd kiderül, hogy Jónás szerint nincs köze a világ bűneihez, Isten gondja nem az ő gondja. Jónást a vízbe dobják, mert őt Isten átka kergeti, ezért nem fohászkodik a víz lecsendesüléséért. Nem igaz, hogy nincs köze a világ bűneihez, mert az egyén nem határolódhat el a közösség vétkeitől, ez a világtörténelemben párszor bebizonyosodott. A második rész a hal hasában játszódik, ahol szép lassan megvilágosodik a hitre. Fohászkodik az Úrhoz, rájön, hogy Istennek célja van vele. A negyedik nap kikerül a hal gyomrából. A következő részben Jónás a ninivei embereknek prédikál, de ők kinevetik, és a próféta 40 nap leteltére pusztulást jósol a városnak, ami végül nem következik be. Jónás dühös, mert úgy érzi cserbenhagyta őt Isten. Az utolsó részben Babits az általános emberi hibákat veszi elő –bosszúvágy és hiúság-, és adja át ezeket Jónásnak, hősünk istenkáromlásra vetemedik. Isten magyarázatot ad arra, hogy miért nem pusztította el a várost. A próféta dolga, hogy prófétáljon, nem pedig, hogy Isten döntéseit felülbírálja. Ahogy Jónásnak, úgy Babitsnak is figyelmeztetnie kell az embereket, hogy Magyarország nem a jó felé halad, és az emberi értékek veszélyben vannak. Babitsot az 30-as évek közepére már csak az emberiség megmentésének momentuma foglalkoztatta. Szerette volna biztosan látni, hogy az emberekre váró jövő csak jót hozhat az emberiség és egyaránt az egész világ számára. Optimistán szeretett volna a jövőbe tekinteni, de néha ennek ellenére - persze nem véglegese - megfutamodott az Isten által kapott prófétaszereptől és az emberiség teljes pusztulását kívánta. A teljesen romlott világ és erkölcsileg züllött társadalom hatására elképzelte, milyen lenne, ha a bibliai vízözön újra megismétlődne. A mű tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége alól, nem hallgathat, ha szólnia kell. 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját.