Katona József

17. Katona József élete:
Katona József (1791-1830) Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei, bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester), fontosnak tartották, hogy legidősebb fiúgyermeküket taníttassák. Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését.
Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békesi József álnéven írta alá a szerződését. Kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal (többek között Kotzebue két darabja, A szegény lantos és az Örökség címen - 1811, bár ezek Katona által fordított szövege nem maradt ránk), átdolgozásokkal (A borzasztó torony vagy a gonosz talált gyermek, Monostori Veronika, Luca széke karácsony éjszakáján - 1812; István, a magyarok első királya - 1813) és eredeti darabok írásával (Aubigny Clementina, később Hédervári Cecília címmel is, Ziska - 1813; Jeruzsálem pusztulása - 1814, illetve A rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között című vígjáték) szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná.
Katona félszegen, levélben vallott szerelmet a színésznőnek, aki nem viszonozta érzelmeit; valójában nem is tudta igazán, kitől kapta a vallomást, hiszen a fiatalember csak a neve kezdőbetűit írta alá. A színészet mellett egyetemi évei alatt a történelem foglalkoztatta, korai drámái is főként történelmi tárgyúak.
1815-ben tett ügyvédi vizsgát, és ebben az évben készítette el Bánk bán című történelmi drámája első változatát. Ezután drámát többet nem írt. Pesti ügyvédek irodájában dolgozott mindaddig, míg 1820-ban rövid ideig önálló irodát nem működtetett. Ez a vállalkozása kudarccal végződött, viszont sikeres pályázata alapján ugyanebben az évben szülővárosában alügyésszé választották. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott, magányos életet élt, színjátszással, irodalommal hivatásszerűen nem foglalkozott. Még nem volt negyven éves, amikor egy nap, hivatalába tartva összeesett; szívroham végzett vele.

Bánk bán:
Az 1200-as években, II. András uralkodása alatt játszódik, ahol a legnagyobb gond az idegen elnyomás volt. A mű társadalmi háttere erősen emlékeztet arra a korra, amelyben Katona József töltötte fiatalságát. A Bánk Bán történelmi háttere félreérthetetlenül a Habsburg-ház uralmára utal.
Katona korában is hasonló problémákkal küszködött az ország így a mű különösen 1825 után - áttételesen - az akkori emberekről is szólt. Katona a Bánk Bánban a társadalom minden rétegét megszólaltatja, ettől lesz a mű nemzeti dráma.
Bánk bán áll mindvégig az események középpontjában. Bánk bán ingadozó jellem, mint Hamlet, - Hamlethez hasonlóan, szinte maga teremti meg a helyzetet, hogy dühében, végső elkeseredettségében - ezt kiváltja a királyné igazságtalan zsarnoki uralma is és a bosszú, féltékenység amiatt, hogy feleségét, Melindát erőszakkal elcsábították - szinte tébolyultan ölje meg a királynét. Így nem vonható felelősségre előre eltervezett gyilkosságért, de tudat alatt már eltökélte, hogy végez Gertrudissal.
Bánk kettős célját nem egyforma határozottság jellemzi. A pártütést határozottan el akarja nyomni, de a becsülete megtartása bizonytalan, homályos: nem akar ölni, de érzi, hogy meg kell bosszulnia becsületét, de nem tudja hogyan. Ez gyöngeségre vall a jellemében.
A király távollétében az ő kezében van a legfőbb hatalom, ő a király helyettese, a nagyúr. Gertrúdis, a király felesége igyekszik távoltartani őt a központtól, s minden hatalmat a saját kezében szeretne tartani, ezért országjáró körútra küldi Bánkot. Bánk modern, kifinomult lelkületű túlzottan is érzékeny lélek. Vele, ilyen személyiséggel kerül szembe a hatalom mániákusa, Gertrúdis, aki erős akaratú, céltudatos, uralkodásra termett asszony. A saját személyes tulajdonának tekinti az egész országot. Visszataszító gőgje, a magyarokat lenéző stílusa jogosan váltja ki az ellene szervezkedő ún. „békétlenek” bosszúvágyát.
Bánk jellemét akkor ismerjük meg először, amikor Petúr visszahívja őt titokban, amikor a mulatságnak vége. Az író így jellemzi:
„nemes méltóság, mindenben gyanakvó tekintet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni látszik, és minden körülmény azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belülről”. Ez a kedélyállapot akkor jellemzi őt, amikor bosszankodik amiatt, hogy a nép ínségben nyomorúságban él, addig az udvarban pazarló jólét van.
Petúr az összeesküvők vezetője hívja haza Bánkot: veszélyben a haza és Melinda. Bánk a Melinda szó hallatára teljesen kétségbeesik, szinte magán kívül van, alig lát és hall rajta kívül bárkit és bármit. Csak Melindára tud gondolni, és a rá leselkedő ismeretlen veszélyre. Bánk bán számára Melinda élete legnagyobb kincse. Nélküle értelmetlennek találja mind az evilági, mind a halál utáni létezést. Melinda „világszerte híres szépségű” fiatal asszony. Ezért is figyelhetett fel rá a királyné szerelmi csábításokban járatos öccse, Ottó.
Ottót „szolgája”, Biberach cinikusan hol feltüzeli, hol lehűti Melindával kapcsolatban. A köpenyegforgató (Biberach) azt tervezi, talán Bánk oldalára áll:
„Ott van a haza, hol a haszon.”
Ottó nem habozik, az első adandó alkalommal szerelmet vall Melindának, melynek szerencsétlenségére csak részleteiben Bánk is szemtanúja. Ennek láttán magatehetelenül gyötrődik, képtelen bármiféle tudatos cselekvésre.
Majd összeszedi magát és gyökeresen megváltozott emberként áll előttünk. Hosszasan vívódik magával: vajon melyik ér többet, a hűtlen Melinda, vagy a haza. Miután választ kapott e nagy kérdésre, végre szilárd elhatározásra jut. Puszta lelke szerint kíván cselekedni, tetteit csupán a haza és a becsület parancsa fogja irányítani.
Ettől a ponttól kezdve felgyorsulnak az események.
Bánk elmegy éjjel Petúr házába, az összeesküvőhöz. Átérzi az elnyomottak sorsát, de mégis leszereli az összeesküvést, tartván az ezt követő belső zendülésektől. Később Melindával van. Lehordja feleségét, mindennek elmondja és fiával együtt kitagadja. De mindez Melindának már túl sok, nem tud mindent egyszerre feldolgozni. Ettől kezdve mind a magatartásán, mind a beszédén a tébolyodás jelei mutatkoznak.
Bánkban egyre csak nő a gyanú, hogy a királyné van a dolgok háta mögött (azt hiszi, hogy Gertrúdis buzdította Ottót , hogy szerelmet valljon Melindának), úgy kezdi megérteni Petúr szándékait. Gyanúját Izodóra (cseléd) is megerősíti.
Tiborc (kisemmizett jobbágy-paraszt) az elnyomott nép szószólója. Egy öreg paraszt, aki régesrég egy ostromnál megmentette Bánk és apja életét, ezért a család felszabadította a jobbágysorsból, elpanaszolja Bánknak a parasztság nyomorúságát, ami Bánknak a saját országjáró körútján tapasztalatokkal teljesen megegyeznek. Említésük Bánk mostani lelkiállapota számára mégegy lapát a tűzre. Egyre szilárdabban elhatározza, hogy megöli a királynét. Később Tiborcra bízza feleségét, de már csak Melinda holttestével tud elszámolni. A tragédia végén Tiborc szót emel Bánk érdekében, ami a parasztok fölé emeli őt a nézők szemében. Bánk tehát eldöntötte, hogy puszta lelke parancsa szerint becsületének tisztára mosása végett meg kell ölnie a királynét. Ehhez a tetthez Tiborc és a parasztság, a nép szenvedése adták meg a végső lökést. Hosszas szópárbajt folytat Gertrúdis-szal, eközben minden gazságot szemére vet, a korona bemocskolójának nevezi, de előtte is megtagadja feleségét. Végül mindkettőjük agya elborul és Bánk megöli a királynét. Tette jogos büntetés volt, melyet később a király is elismert. De Bánkon ismét a félelem lesz úrrá, ismét vívódni kezd, hogy vajon ezzel megoldotta-e a problémát. De leküzdi félelmét és büszkén vállalja tettét. Nem magát féltette, hiszen beismerte a gyilkosságot, hanem az ártatlanokat és a hazát. Később valóban Petúrt és családját ártatlanul végezték ki. De megmentette a hazát és elkerülte a polgárháborút. Büszkeségét, önbizalmát azonban ismét lerombolja Melinda halálának híre. Újra az önkívületi állapot lesz úrrá rajta. Életére legnagyobb kincsét vesztette el. A legszörnyűbb csapás a halott Melinda látványa volt.