W. Shakespeare - R & J

William Shakespeare – Rómeó és Júlia

A XVI. Században Anglia már Európa egyik legfejlettebb országa volt, a kereskedelem és az ipar virágzásának köszönhetően meggazdagodott a polgárság, így széles körben lettek támogatói a művészeteknek, bővült az emberek igénye és a nézőközönség is. Az angol reneszánsz legkiválóbb képviselője pedig Shakespeare (1564-1616) lett, történelmi drámái után (Sok hűhó semmiért, Antonius és Kleopátra, …) megírta a Rómeó és Júlia című tragédiáját, ami munkásságának egy új tragédia-sorozatát nyitja meg (Hamlett, Othello).

Shakespeare korában nem volt ritka a tragikus sorsú szerelmek története, így ezt a témát is feldolgozta sajátos fordulatokkal teli stílusában. A mű keletkezése valahol 1594 és 96 közé tehető.

R&J drámájának a szerelem és a gyűlölet egyaránt központi témája, jellemző rá a reneszánsz újhulláma által felfedezett testi-lelki kapcsolat. Ebben a drámában hitvesi szerelemről van szó, ami radikálisnak és lázadásnak számított akkor, hiszen abban az időben a családok közötti megegyezéseken alapultak a házasságok, inkább üzletnek voltak mondhatóak.

Rómeó és Júlia már fiatalon szembeszállnak ezzel a régi renddel és önkéntelenül hordozzák magukban a reneszánszra jellemző szabadság vágyát, és ez a belső erő emeli őket a dráma hőseivé. Hétköznapi fiatalokról van szó, kamaszokról, egy lobbanékony fiatalemberről és egy 14 éves lányról, a bennük fellobbanó tragikus erejű szenvedély hajtja őket. Már a bevezető (prológus) szonett is balsejtelmet kelt a nézőben/ olvasóban. Shakespeare drámájában a halál végig összefonódik a szerelemmel, halálra ítéli a szerelmet.

Rómeó és Júlia családjai, a Montaguek és Capulettek, között ősi viszály dúl. Az expizicióban Sámson és Gergely, szolgák hetvenkednek egymással, mely tréfás kötözködés gyorsan átcsap majdnem vért követelő küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). De a konfliktus komikumba fullad, mikor a két öregecske, tehetetlen családfő rontana már egymásnak hálóköntösben, de asszonyaik szavára mégis elcsitul a jelenet. Verona hercegének közbelépésével tovább komolyodik a helyzet: halálos ítélet fenyegeti a viszálykodókat. Az állapotok elcsendesedni látszanak, a Capulettek álarcosbáljára beszöknek a Montesguek. Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, érzékeny fiú, az első utcai párbajban sincs benne. Capulették báljára sem akar először elmenni. Mégis itt szeretnek a fiatalok egymásba, először nem tudják egymásról, hogy honnan származnak, mikor kiderül, először megijednek, majd pedig szerelmük ereje legyőzi kétségeiket. Lőrinc barát és Júlia dajkájának segítségével titokban megesküdnek, a dráma fordulópontja ekkor érkezik el: - kettős párbaj: Tybalt +öli Mercutiot, és ez egyébként nyugodt Rómeó bosszúból végez Tybalttal (vérbosszú motívum!). Így már esélye sincs Júlia kezére, a herceg rendelete szerint halál vár rá, de a tanúk közbenjárásának köszönhetően csak száműzik Rómeót. Az ifjú szerelmespár még eltölt együtt egy intim éjszakát, majd másnap megkezdődik a tévedések és rossz időzítések veszedelmes, tragédiához vezető sora.

Júlia magára marad, látszólag megy bele egy kényszerházasságba (Párisszal), hogy időt nyerjen, tervet szőnek (dajka), hogy Tetszhalálba ejtik Júliát, hogy ne keljen férjhez mennie. A méreg, amit kap, 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik a családi kriptába. (Kriptajelenet – kísérteties motívum) Rómeó viszont váratlanul tér haza, mert Baltazártól értesül Júlia haláláról, (mielőtt levél jutna hozzá a cselről), Rómeó mérget vesz, életének nincs értelme szerelme nélkül, a kriptában párbajozva megöli Párist, majd méreg által végez magával. Júlia ekkor ébred fel, életének nincs értelme szerelme nélkül, így Rómeó tőrjével véget vet az életének.

A fiatalok élete árán a két család rádöbben, hogy gyűlölködésük mennyire ostoba volt, de már nem tudják jóvátenni a történteket. A tragédia üzenete megrendítő, felerősíti a Rómeó és Júlia által képviselt értékeket, a szabadságvágyat és szerelmet.

Említésre méltó még a tragédia lírai hangvétele, például a hajnali búcsúnál. Komoly újításnak számít a tragédia nyelvezete is, ami a fiatalok szócsatáinál érezhető.

Veronában játszódik (Mantova)

• Szereplők listája:

- 2 szembenálló család: tragikus eseményeket vetíti előre

- társadalmi csoportok: nemese, herceg

- Júlia teljesen a végén van a listának – kor hierarchiáját tükrözi – a nők a végén

• 5 felvonásból áll, a prológust a kar adja elő (propozíció), befejezés is benne van, ráhangol az elkövetkezendő eseményekre

• Keletkezés: kortárs forrásból merítette

- hatott rá a kor 2 kedvelt drámatípusa, a rémdráma és végzetdráma

• Rémdráma: kedveli a hátborzongató helyszínt, eseményeket (középkori babonás félelem hatása), vérbosszú motívumát sikeresen alkalmazza

- kriptajelenet

- mérgezés előtti hallucináció – sorozat

- vérbosszúsorozat a 2 család között

• Végzetdráma: balszerencsés véletlenek, végzet által meghatározott sors

- Rómeó a levelet nem kapta meg, mert karanténba került a barát

- Baltazár közli az álhírt

- Párisszal egyszerre érnek oda

- Júlia túl későn ébred

- Lőrinc nem ér oda, hogy szóljon Rómeónak

- szolga Rómeóval olvastatta el a levelet

- egymásba szeretnek, pont ellenkező család

hibául rótták fel Shakespeare-nek, mert túl sok véletlen, a való életben nincs ennyi

• Szerkezete:

I. Expozíció:

2 család ősi ellenségeskedése (nem tudni, miért), Rómeó reménytelenül szerelmes Rózába, Júliát Párishoz szánják (családnak nincs ellenére),

szolgákkal, mellékszereplőkkel indítja

II. Bonyodalom:

2 fiatal megismerkedése, egymásba szeretése, a bálra Rómeó véletlen folytán vetődik el

III. Kibontakozás: több felvonás folyamán,

- erkélyjelenet

- a titkos esküvő, segítők: Lőrinc, dajka

- kettős párbaj: Rómeó + Tybalt, Tybalt + Mercutio (M. és T. meghal)

- nászéjszaka, Rómeó száműzetése

- Júlia és Páris esküvői készülődése

- méreg Júliának tetszhalotti állapot előidézésére

- levél elakadása, Boldizsár álhíre

- Rómeó mérget vesz, visszatér

- Páris és Rómeó párbaja, Páris meghal

IV. Tetőpont:

kriptajelenet, Rómeó és Júlia halála

V. Megoldás: legvége

tisztázódnak az események, Lőrinc mondja el, 2 család kibékülése, fogadalmat tesznek, szobrot emelnek a 2 fiatalnak

• Drámatípus: konfliktusos

2 alapvető konfliktus

- 2 család konfliktusa

- generációs különbség, mentalitás alapján, idősebbek-fiatalabbak, előítéletesség tekintetében is

fiatalabbak: Rómeó, Júlia, Mercutio, Benvolio, dajka, Lőrinc barát

idősebbek: Capulet, Capuletné, Montague-né, Tybalt, Paris

legfontosabb jellemvonások e szerint vannak kialakítva minden szereplőben

idősebbek fiatalabbak

Előítélet, bosszúvágy viszálykodás, - nagyon meghatározó - már nem hajtja őket annyira

Fiatalok jövőjének elrendezése - szülők dönthessék el, autokrata elgondolás, érdekeken alapuló - maguk dönthessenek, „önrendelkezés”, érzelmeken alapuló

Bátorság - komikus - át mernek lépni a konvenciókon, fel merik rúgni

- túlhajtott változata: vakmerőség: Mercutio, szabadság, szabadosság is

• Tragikus, komikus elemek vegyítése (középkori drámákra jell.)

- tragikus: történet, szerelmesek sorsa, esztelen ellenségeskedés, kor (vérbosszúk)

- komikus: - Dajka: szószátyárságával

- Rómeó, Mercutio és Benvolio szópárbajai

- Júlia megtalálásakor mellékszereplők: muzsikusok, szolgák

- Capulet szolgának adja a levelet, aki írni, olvasni nem tud, rá bízza, hogy

hívja meg a vendégeket

- Mercutióból fakad ez a stílus: nyelvi humor, dajkával való párbeszédében is

• Nyelvezete: lírai tragédia

- szerelmes pár furcsa és kegyetlen körülményekből fakadó halála: nagyon költői nyelven fogalmazza meg, rengeteg szonett, metafora, hasonlat, megszemélyesítés,

szójáték (jellemzésre is), túldíszített stílus: manierizmus érvényesül (reneszánsz lezárásakor átmeneti stílusirányzat, ami átvezet a barokkba)