Örkény István

12. Örkény István – Tóték

Élete

Budapesten születik jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban

a Piarista Gimnázium után vegyészmérnöki és gyógyszerészi oklevelet szerez

1930-as években kezd írni, a Szép Szó köréhez tartozik, jól ismeri József Attilát

1938-39 London, Párizs

1942 behívják munkaszolgálatra, élményeit a Lágerek népe regényben örökíti meg

a 2. magyar hadsereggel gyalogol a Donig, majd Voronyezsnél fogságba esik

1946-1956 az MKP tagja

újságoknál dolgozik: Magyarok, Újhold, Csillag

Házastársak című regénye sikeres, Lila tinta című elbeszélése nagy port kavar

1956-ban részt vesz a forradalomban, ezért 5 évre betiltják

a 60-as években születnek legnagyobb művei: Macskajáték, Tóték, Egyperces novellák

utolsó éveinek egyik legsikeresebb drámája a Pisti a vérzivatarban

életrajzát a Párbeszéd a groteszkről című interjúregény tartalmazza

részletes, anekdotikus mű: Örkény szeretett önmagáról beszélni

Tóték

Először kisregény formában jelent meg, majd megírta drámaváltozatát

Középpontjában a háború áll, noha látszatra nem a háború a fő téma

Látásmódja groteszk (groteszk: a komikum szélsőséges fajtája, a komikum és a tragikum együttes megjelenítése)

Színhely egy idilli kis falu, ahová az őrnagy illetve Tót Gyula távolléte hozza be a háborút

Feszültség van az idilli környezetben is és a háborúra utaló jelek között

A két világ között a postás közvetít, és fontos az, hogy az ő személyisége is sérült

Cselekmény röviden:

A keleti fronton harcoló katona szülei igyekeznek mindenben kedvében járni az őrnagynak, akinek a fiú ajánlotta vendéglátóul mátraszentannai családját. A fiú elesik, ám a szülők nem szereznek tudomást róla, és a rigolyás tisztnek minden kívánságát teljesítik. A tiszt egy pszichopata, és idővel a békés család élete horrorrá válik, míg végül az apa vágógéppel feldarabolja a tisztet.

Keletkezés

első változatot 1964-ben kezdi írni

eredetileg forgatókönyvnek szánja, címváltozatok: Pókok, Csönd legyen!

1966-ban jelenik meg kisregény alakban

1967-ben Kazimir Károly rendező javaslatára dráma formában is megírja

bemutató a Thália Színházban, főszereplő Latinovits Zoltán

világszerte nagy siker, 1970-ben Feketehumor-díj Franciaországban

később Fábri Zoltán filmet forgat belőle Isten hozta, őrnagy úr! címmel

Felépítés

apró, egymástól gyakran független mozaikokból áll össze a cselekmény

két felvonás

elsőben a feszültségből konfliktusok bontakoznak ki

másodikban a konfliktusok megoldódnak

A drámai szituáció

a fronton harcoló Gyula ráveszi parancsnokát, hogy töltse szabadságát a szüleinél

a szülők - fiuk túlélése érdekében - mindent megtesznek a vendégért

érkezését lázas készülődés előzi meg

az őrnagy komikus figura lenne, ha nem képviselne hatalmat Tóték szemében

idegrendszerét megviselte a frontszolgálat, hozzászokott a parancsolgatáshoz

már érkezésekor feszültséget kelt: összetévesztik egy másik katonával - csalódnak benne

Tót tűzoltóparancsnok tekintélye az őrnagy érkeztével csorbul

a közösség az őrnagyot fogadja el hatalomként, neki rendeli alá magát

Tót a beletörődéssel kiprovokálja magának, hogy megalázzák

az őrnagy rákényszeríti a családot, hogy vele együtt virrasszanak

látszatcselekvés: dobozolás (azóta szimbolikus értelmet kapott)

egyre abszurdabb helyzetekben mindinkább megalázza Tótot

fejébe kell húznia a sapkáját, zseblámpát kell a szájába vennie, stb.

különféle érthetetlen vádak, pl. szőrnagynak gúnyolta az őrnagyot

A groteszk

eredet a német grotta (barlang) szóból, jelentése: furcsa, elrettentő és mulatságos egyszerre

a Tótékban az abszurditás az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik

a valószerűséget dokumentumok is erősítik

a regény konkrét időben és térben játszódik, a drámaváltozat elvontabb, általános érvényű

a dráma egy mellékszereplő által válik groteszkké, abszurddá

a postás az első rész végén megsemmisíti a Gyula haláláról hírt adó levelet

nyilvánvalóvá válik, hogy Tóték erőfeszítése hiábavaló

az őrnagy groteszk figura - egyszerre nevetséges és félelmetes

tettei és a Tótékra kényszerített viselkedés komikusnak hatnak

az általa képviselt hatalom mögött a háború, az elnyomás áll

Tót menekülési kísérletei

a második részben Tót kiutat keres, megpróbál eltűnni az őrnagy látóköréből

először Tomaji plébános ágya alatt talál menedéket

az egyház, a történelmi szellem képviselője; nem nyújt igazi segítséget

Cipriani professzor modern szemléletű ideggyógyász, megérti Tótot, de nem segít ő sem

először a budiban tud Tót az őrnagy fölé kerekedni, rákényszeríteni az akaratát

Végkifejlet

Örkény szerint az ember egyetlen kiútja a tett

Tót csak a dráma végén cselekszik: négy darabra vágja az őrnagyot

pszichológiailag alátámasztott tett: az őrnagy Tóték várakozásával ellentétben visszatér

a dráma a későn cselekvő, korlátozott kisember és a hatalom viszonyáról szól

Tót a cselekvés által helyreállítja az erkölcsi világrendet

Örkény reménykedik, hogy ez történelmi léptékben is megtehető

Értelmezési lehetőségek

az őrnagy alakjában a háború dehumanizáló ereje jelenik meg

fasizmus és kisember viszonya

eredetileg józan gondolkodású emberek is vakon kiszolgálják a hatalmat

az ember nem képes saját történelmi korát megítélni

kommunizmus: az őrnagy a dobozolást mint társadalmi programot képzeli el

hatalom és áldozat viszonya szinte minden élethelyzetben elképzelhető

„Tót és az őrnagy nem kizárják, hanem feltételezik egymást”

bárki kerülhet hasonló helyzetbe a hétköznapi életben, pl. munkahelyen

két életminőség ütközése: „értelmiségi” őrnagy behatolása a kispolgári Tótékhoz

félelemtől eltorzult lélek: Tót kivetkőzik önmagából, nem képes cselekedni

tűzoltóparancsnokként éppen gyors döntésekre kellene képesnek lennie

Örkény cselekvésbe vetett hite: „az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye"

„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik"