2010 - 11. Tétel - A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása, és magyarázata példákkal

11. Tétel

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása, és magyarázata példákkal

A helyesírás olyan szabályrendszer, amely a nyelv írásbeli rögzítését irányítja. A magyar helyesírás hangjelölő és betűíró. Helyesírásunk négy alapelvre épül. A kiejtés elve, a szóelemzés elve, a hagyomány elve, az egyszerűsítés elve. A kiejtés elve az, amikor egyes szóelemeket a kiejtés szerint írjuk le, vagyis a leírt betű jelöli a kiejtett hang rövidségét, hosszúságát (pl. asztal, út, másképpen, híd, eltör, később). A szóelemzés elvéről akkor beszélünk, ha egy szó több szóelemből épül fel (toldalékos vagy összetett szó), akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni, és nem ahogy kiejtjük. Az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és a toldalékot (képzőt, jelet, ragot), különösen akkor fontos ez, ha valamilyen mássalhangzótörvény is végbemegy kiejtés során (pl. menjen, színpad, kétszer, éljen). A hagyomány elve néhány régi családnév írásában érvényesül, illetve a ly írásában. a ly-nek ma már nincs önálló hangértéke, egybeesik a j-vel, de szavaink írásában megőriztük (pl. folyó, mosolyog, gömbölyű, Balogh, Kovách, Rácz). Az egyszerűsítés elvét a kétjegyű betűk írásakor alkalmazzuk, ha a kétjegyű betűk hosszú hangot jelölnek (pl. asszony) – kivétel: az összetett szavak (pl. kulcscsomó, díszszázad). Ha hosszú mássalhangzóra végződik az alapszó, és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, akkor nem írunk le három azonos mássalhangzót, hanem csak kettőt (pl. toll + val = tollal, sakk + val = sakkal).  Kivétel ez alól a családnevek és az összetett szavak, ebben az esetben kötőjelet használunk (pl. Kiss-sel, Papp-pal, Bükk-kel (a keresztnevekre ez nem érvényes: Anettel, Mariannal), balett-táncos).

Mássalhangzótörvények

-        a mássalhangzók közvetlen a szomszédos hangjaikra hatnak,

-        hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kiesés

1.       Hasonulás: két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik úgy változtatja meg a másikat, hogy egy új fonéma keletkezik

-        Fajtái:

a)      Részleges hasonulás: egyetlen képzési mozzanat tekintetében változtatja meg a másikat

-        zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl. vasgolyó - vazsgolyó)

-        képzés helye szerinti részleges hasonulás (pl. azonban – azomban)

b)      teljes hasonulás: az egymás mellett lévő mássalhangzók közül az egyik teljesen magához hasonlóvá alakítja a másikat (két egyforma hangot ejtünk)

-        írásban jelölt: virággal, széppé,

-        írásban nem jelölt: anyja, éljen

2.       Összeolvadás: két különböző mássalhangzónak egy harmadik, hosszú mássalhangzóvá való átalakulása (írásban nem jelöljük) (pl. szabadság – szabaccság, látja – láttya

3.       Rövidülés: akkor jön létre, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben (pl. hallgat, szálldos, otthon)

Kiesés: három különböző mássalhangzó közül az egyik kiesik az ejtés során (pl. mindnyájan, mondta, ajánlkozik)