2. Tétel
Arany János balladái
Arany János költészete a 19. Század közepén kezdődött. Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek tartja Arany Jánost. Első költői korszakában írta meg a Toldit, ami a kezdő költő nevét megismertette az olvasókkal, és kortársaival; e mű következményeképpen ismerkedett meg és kötött barátságot Petőfi Sándorral. Arany János a ballada műfaját Európában is elismert rangra emelte és ez végigkíséri Arany egész életművét. Arany rejtőzködő alkat volt, ezért balladáiban bontakozott ki, felvállalta a nemzeti költő szerepét. Balladáiban a nemzeti megmaradás, helytállás és hűség problémáit fogalmazta meg. A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A romantikus ballada epikus műfaj, de három műnem határán helyezkedik el. Ebben a verses, mű- és népköltészeti műfajban a költő otthonosan mozgott, szereplőit egy alapszituáció körül mozgatta, és őket főként lélektani oldalról mutatta be. Jellemző témái a hűség – hűtlenség kérdése, amit például a Vörös Rébék című népballadájában is kifejez. Sok műve történelmi hátterében a szabadságharc bukása és az azt követő osztrák önkényuralmi rendszer áll, ami nagyon megviselte az amúgy is mély érzésű művészt. A nagykőrösi időszakában termékeny költő elkeseredettségét fejezi ki műveiben. A műfajra nagyon jellemző balladai homályt Arany János sokszor használja, cselekményeiben sokszor sejtet. Történelmi-, víg-, és lélektani balladákat írt, attól függően mi foglalkoztatta. 1847-48 között, Szalontán zömmel románcos balladák születtek (A méh románca, Szőke Panni, A tudós macskája, Rákócziné). A varró leányok (1847) egyszerre bravúros és kiforratlan. Az egymás után megszólaló öt lány, ahogy közeledik a menet, úgy szolgál egyre több információval, egészen a tragikus zárlatig. Arany modern vágástechnikát alkalmaz, a későbbi balladákhoz viszonyítva viszont nem tudja művészileg megoldani az átvezetést, a történet keretbe helyezését. A Szondi két apródja (1856) első két versszaka az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, előre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselő építkezést. Az idézőjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hőstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedő elismerés után a nyers erőszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hűség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörből valók. Bravúros az anapesztusok használata. A versláb zeneisége a követ beszédének megnyerő dallamosságát hangsúlyozza, az apródoké a siratóénekekkel rokon. Arany ismételten felhasználja a poliszéma világképi lehetőségét: a kegyelem a török követ szájában a megkegyelmezést, az életben hagyást jelenti, Szondinál az Istenre való ráhagyatkozást és bizalmat. Egy-, több-, és körkörös szólamú művei is vannak. Ágnes asszony című körkörös szólamú művében a cselekmények a főszereplő lelkében zajlanak, Arany rejtelmes költészetének kitűnő példája ez, ugyanis a történteket homály fedi, az olvasó mégis tudja, hogy valami bűntettről van szó. A pályaszakaszait egyértelműen el lehet különíteni egymástól. Míg a korai időszakában íródott helyzetdalokban a forradalomra buzdító gondolatok is megjelennek, addig a költői kiteljesedésének csúcspontján a szabadságharc kudarcba fulladása hatott költészetére. Utolsó éveinek balladáiban megjelenik az elmúlás képe, a halál gondolatát monológjai közvetítik. Az idősödő költő az Őszikék korszakot nem publikálta, ezt már túl személyesnek érezte, a kapcsos könyvébe feljegyzett írásait halála után adták ki. Utolsóként általa közzétett mű a Toldi trilógia befejező darabja, a Toldi szerelme 1879-ből.
No comments:
Post a Comment