13. Tétel
Örkény István groteszk ábrázolásmódja
A Groteszk esztétikai minőség, mely egyúttal világ- és emberszemléletet is jelent. A romantika fedezi fel magának összefüggésben a középkorkultusszal: a késő román, kora gót szobrokon, díszítéseken fedezi fel a XIX. század embere az egymásnak ellentmondó motívumkészletet, a szépnek és a rútnak együttes ábrázolása. Victor Hugo, aki A párizsi Notre Dame című regényének főalakját, Quasimodot ennek jegyében alkotta; Cronwell című drámájának előszavában elméleti szinten is megfogalmazza a groteszk mibenlétét: "egyfelől megteremti a torzat és a szörnyűségest, másfelől a komikusat és a börleszket". Meghatározó a groteszk Gogol művészetében is; a Köpönyeget értelmezve Borisz Eichenbaum azt állítja, hogy a groteszk fordított értékrendű világ, melyben nem érvényesek a valóság törvényei. A groteszk tehát egymásnak ellentmondó esztétikai minőségek egymás mellé rendelése, és éppen ez az egymásnak való ellentmondás képes kifejezni a XX. Század emberének zaklatott világát. Örkény István viszonylag hosszú, politikai okokból is megszakított pályakezdés után az 1966-os Jeruzsálem hercegnője kötetben adja közre első egyperces történeteit, majd a következő esztendőben a Nászutasok a légypapíron címűben folytatja, végül 1968-ban Egyperces novellák címmel gyűjti kötetbe őket. A műfaji elnevezés Örkény leleménye, de maga a rövid vagy minimálpróza a XX. századi irodalom népszerű műfaja. Örkény közvetlen elődei között említhetjük Franz Kafka kisprózáit, Karinthy humoreszkjeit, de említhetjük a Pesti Viccet is. Az írások rövidségét Örkény –kellő öniróniával- irodalomszociológiai okokkal magyarázza a Használati utasítás című egypercesében (fölgyorsult a világ; az embereknek nincs idejük olvasni; a rövid történetet szinte minden szituációban fogyasztani lehet). Az írások rövidsége viszont nem mondhat ellent a műben megteremtett világ teljességének, ezért Örkény egyenletet állít fel az egypercesek kapcsán: a közlés minimuma áll az egyik oldalon, az olvasói aktivitás és képzelet maximuma a másikon. A művek meghatározó esztétikai kategóriája, lét- és emberszemlélete a groteszk. Önértelmezésében (Arról, hogy mi a groteszk) a hétköznapi, a megszokott nézőpont megváltoztatását hangsúlyozza, melynek révén a világ jelenségei, az emberi magatartásformák új arcukat mutatják, egyszerre láttatva ily módon a dolgok színét és fonákját. Ez a nézőpont –Örkény jegyzetei szerint-, "megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít." Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, azt, hogy az archetipikus léthelyzetekben mutassák be a XX. század emberének problémáit, elsősorban elidegenedést, ember és történelem viszonyt, a mindennapi kommunikáció elsivárosodását. A még korai, ezért viszonylag hosszabb terjedelmű A sátán Füreden a paradicsomi megkísértés modern környezetbe helyezett változata, a kisember biztonságot nyújtó értékrendjének megingathatóságát, viszonylagosságát mutatja meg. A Hogylétemről az emberi kommunikáció csődjének bravúros ábrázolása. A Ballada a költészet hatalmáról elégikus-ironikus válasz az irodalom lehetséges céljáról és feladatairól. Az Információ az elidegenedett világ és beszűkült emberi sors, a mindenkiben élő sorsértelmezői vágy megörökítése. A történelem borzalmait túlélni akaró ember képét rajzolja meg az Életben maradni. A Budapest minden katakrizmát (katasztrófát) túlélő pesti kisember rajza, mely egyperces egyúttal a Pisti a vérzivatarban című tragikomédia zárlatában is elhangzik.
No comments:
Post a Comment