2010 - 6. Tétel - J. A. szintézis versei

6. Tétel

József Attila szintézisversei

A fiatalon elhunyt költő pályáját tizenévesen kezdte, az 1920-as évek elején kiadott Szépség koldusával indult meg, és a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja lett. A gyerek korától fogva labilis idegállapotú költő, sorozatos öngyilkossági kísérleteket követett el. Az egyetemről eltanácsolták a Tiszta szívvel című őszinte verse miatt, ezek után külföldön tanul, ahol megismerkedik a magyar emigráns írótársaival. A 30-as években nagyon sok verset írt, több kötetet is kiadott. Kora politikai háttere következtében József Attila jó pár agitatív verset is írt, a munkások, és az akkori közember szemszögéből mutatta be az emberi sorsokat. A költő azonban nem ezekkel a versekkel aratta igazi sikereit, hanem a szintézis verseivel. Ezekben a versekben egységet alkot a valóság, és a szimbolikus, jelképes táj. Verseiben a tájnak van elsődleges, és másodlagos jelentése is, ezekben egységként jelenik meg a leírás és a gondolati elem. Ezt a stílust a Holt vidékek című verse harangozta be, a szintézisversek előzménye volt ez a darab, a költői fordulat kulcsverse. Komplex képek sokasága jelenik meg, a tájelemek mögöttes tartalommal rendelkeznek. Több, azonban kifejezett szintézis verse van, mint például a Külvárosi éj, Téli éjszaka vagy A város peremén. Nevéhez kötődik sok tájvers is, amiben szintén megjelennek a szintézis versekre jellemző vonások. A lelkiállapot kivetülése jelenik meg. Szintén a tájon keresztül közli érzéseit az Óda című költeményében, ami már egy kiforrott szintézis versnek mondható. Ez a vers a világirodalomban is egyedülálló. A kezdeti tájleírást egy biológiai vízió követi. József Attila egy nyári szenvedély következtében írta meg prózáját, a csodált nő képe vonul végig a művön. Ami különlegessé teszi, az a biológiai szintézis. A női test belülről jelenik meg metaforákkal, vérkörök, gyomor, belek, és mindegyik szerv a nő valamelyik tulajdonságát jelenti. Jelentős szintézis verse A Dunánál, ahol a költő a jelenből vonja le a tanulságot a jövő számára. A versben az emberiség részeként szemléli a magyarságot – ez a költői teljességigény. A költő ars poeticájából egy kis részletet minden versébe belecsempészik, költői hitvallása életprogramja is egyben.