2010 - 7. Tétel - A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

7. Tétel

A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

Nyelvünk egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi megnyilatkozásának összes elemét nemzeti nyelvünk foglalja magába. A nemzeti nyelv történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve. A nemzeti nyelv kialakulását elősegítették a társadalmi-gazdasági változások.

A nemzeti nyelv rétegződik, különböző változatokban él. Norma, a követendő nyelvi minta. A nyelvi norma koronként változik ismerete szükséges a sikeres kommunikációhoz. A nyelvművelők a nyelvi norma változásainak és a nyelvhasználatnak a megfigyelésével igyekeznek a nyelvet a helyes irányba befolyásolni. Ezt a munkát különféle intézmények, szervezetek és tömegkommunikációs eszközök segítik. A nemzeti nyelv rétegződése a nyelvet használó közösség tagolódásával függ, eltérőek a szokásaik, normáik, más a nyelvhasználatuk is. A nyelvi rétegek/nyelvváltozatok nem különülnek el mereven egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. Minden ember több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményeitől függően. Az egyén válogat a nyelvi eszközökből a tudása, kora, ismeretei és érdeklődési köre alapján. Az irodalmi nyelvet használnak a sajtóban, a bemondók a televízióban, a rádióban. A köznyelv, a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb rétege. A korábbi területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változatává és ezzel együtt, követendő mintává, normává. Társalgási nyelv, a köznyelv kötetlenebb kevésbé igényes, családias változata. A köznyelv és egy adott nyelvjárás együttes használatából alakult ki az adott tájegység regionális köznyelve, amely átmeneti nyelvváltozat. A területi és társadalmi megoszlás szerint nyelvváltozatoknak jó esélyük van arra, hogy idővel önálló nyelvvé alakuljanak, különösen akkor, ha saját irodalmuk van, ez történt a holland, portugál nyelv esetén. A nyelvváltozatok hatására minden embernek kialakul a sajátos, csak rá jellemző egyéni nyelvhasználata, illetve egy adott, kisebb közösségre, családra jellemző családi nyelvváltozat. Területi nyelvváltozatok, például a nyelvjárások kialakulása általában földrajzi okokra vezethető vissza. A nyelv területi változatai. Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők. A magyar  nyelvjárások főként hangzókészletben különböznek egymástól, szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé. A nyelvjárások osztályozásával sok magyar tudós foglalkozott (pl. Deme László, Imre Samu) E két kutató rendszerében (A magyar nyelvjárások atlasz) 18 tiszta és 10 kevert nyelvjárástípust különít el. A nyelv társadalmi tagolódását figyelembe véve csoportnyelveket különböztetünk meg. A szaknyelv egy-egy szakterület, tudomány saját szó- és kifejezéskészlete Hobbinyelv, a különböző szabadidős tevékenységek jellemző nyelvhasználata. Rétegnyelv, a nyelvnek életkor és társadalmi rétegek szerinti változata. Ilyen például sz ifjúság nyelve. A fiatalokban mindig megvolt az igény arra, hogy másoktól különbözzenek, ugyanakkor a csoporthoz tartozást is kifejezzék. Ez a törekvés alakította ki az ifjúsági nyelvet. Gyorsan változik, jelentős a köznyelvre gyakorolt hatása, mivel sok új szóalak (neologizmus) keletkezik, s onnan a köznyelvbe terjed át. Stílusa határozott, őszinte, szókimondó, gyakran ironikus. Hangvétele időnként nyers vagy akár harsány. Kialakult az argó, ami azt jelenti, hogy vannak csoportok, amelyek szándékosan használnak olyan nyelvváltozatot, melyet a beavatottakon kívül mások nem értenek. Ennek a célja nemcsak a csoporthoz való tartozás jelzése, hanem bizonyos tevékenységek eltitkolása, a lelepleződés elkerülése. Így alakult ki a tolvajnyelv, idegen szóval az argó.