2010 - 16. Tétel - A kisember alakja az orosz realizmus irodalmában

16. Tétel

A kisember alakja az orosz realizmus irodalmában

A XIX. század az orosz irodalom fénykora: kiemelkedő tehetségek, íróóriások sora jelzi azt a szinte robbanásszerűen gyors fejlődést, amellyel az orosz irodalom betört Európába. S mindenekelőtt az orosz realizmus - ezen belül is főként az epika - nőtt fel a francia és az angol regény mellé és fölé a valóság teljességének ábrázolásában. Az orosz realista írók közül kiemelkedik: Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Anton Pavlovics Csehov. A realizmus nem korstílus csak stílusirányzat a romantikával egyszerre jelentkezett. Realizmus szó eredete (reális); valóságos. A realizmus célja, a valóság pontos ábrázolása. Megjelenik a hétköznapi ember világa, hősök kisemberek, az ő nyomorultságuk jelenik meg. A 19. század az orosz irodalom fénykorának tekinthető. Rengeteg tehetséges író lett ismert ebben az időszakban, akik közül az egyik legkiemelkedőbb Anton Pavlovics Csehov. A cári rendszer és az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz realizmus legfőbb témája. A közállapotok sivársága, a városokban élő kisemberek szánalmas vergődése áll középpontban. Csehov az úgynevezett „drámátlan drámák”, vagy cselekmény nélküli drámák megteremtője. A mindennapi emberek mindennapi problémáit mutatják be. Ez a Ványa bácsi című művében látszik leginkább. Az igazi konfliktus itt Ványa bácsinál halmozódik fel, hiszen élete hanyatlásáért Alexandrt okolja és felnagyítja a professzor hibáit. Váltig állítja, hogy nem is ért a művészethez. Az orosz realista, vagy a realizmushoz közel álló írók művei jórészt arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, vagy nem érdemes élni. A „fölösleges ember” alakja igen fontos szerepet játszik ezekben a művekben. Ezek olyan emberek, akik valamilyen magasabb elhivatottság nélkül, tétlenül, üresen tengetik életüket. Ugyan a professzor tulajdonképpen nem cselekszik, mert nem ért ahhoz, amit tesz, az igazán felesleges ember Ványa bácsi a műben, hiszen ő a zsörtölődésen kívül semmit nem csinál. Ám a rágalmazás mögött ott lapul a tény, hogy Ványa bácsi maga rontotta el az életét. Ha lett volna tehetsége, többre vihette volna, de ő bezárta magát ebbe a sorsba és most bűnbakot keres. Ez jellemző a Csehov-hősökre. Képtelenek cselekedni. Az író számára fontosabb volt a cselekménynél a szereplők beszélgetése, gondolkodása, vagy hangulata. Nem jellemzi közvetlenül őket, arra törekszik, hogy minden, ami velük kapcsolatos az a cselekedetekből és beszélgetésekből derüljön ki. A szereplők töprengése, beszélgetése nem jár eredménnyel, nem jutnak semmire, és a tragikumot rendszerint komikus színezettel, groteszk formában élik át. A felesleges emberek azonban nem csak hogy nem cselekednek, de nem használnak senkinek, semminek, képtelenek bárkit is boldogítani, s maguk is reménytelenül boldogtalanok. Ez Lev Nyikolajevics Tolsztoj Ivan Iljics halála című művében látszik leginkább. Temetéssel kezdi az elbeszélést. A főszereplő halála mások ranglétrán való felemelkedését jelentik. A főhős ugyan egy köztiszteletben álló személy, és magas pozícióban van, mégis egész élete egy hazugság. Csehovval ellentétben azonban, Tolsztoj hősei a mű végére megvilágosodnak. Ivan Iljics is felismeri halála előtt, hogy mindaz, amit értéknek hitt hazug és üres. A felismerés erkölcsi megtisztulást eredményezett, így ő boldogan halt meg. Rendkívüli mű, Gogoltól a köpönyeg. Novella, groteszk elbeszélés. Hőse Akakij Akakijevics, aki az ügyosztályon dolgozik, egész életében csak másol. Személyiség nélküli figura ő, a hivatali gépezet emberszámba nem vehető alkatrésze. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a főhős köpenyét meg kellene javítani. Elviszi a szabóhoz, Petrovicshoz. A köpeny nem javítható, újat kell készíteni. Nagy nehezen összeszedi a pénzt, s egyszerre fontos ember lesz belőle. A köpönyeg rejtélyes módon elvész, a banditák elrabolják. Ekkor kezdődik a főhős kálváriája. A rendőrfőnök tekintélyes személy, durva, érzéketlen. Ennek hatására a főhős meghal. Kiderül, hogy az egész világ eltorzult alakokból áll. A novella azonban nem ér véget. A főszereplő halálával ugyanis a befejezés szintén groteszk.