2010 - 13. Tétel - Az alapszófajok

13. Tétel

Az alapszófajok

Az ige cselekvést, történést, vagy állapotváltozást kifejező szó. Az ige a mondatban mindig állítmány. Az ige toldalékai időre, módra, számra és személyre, a cselekvés tárgyra irányultságára utalnak. Az igéket tárgyra irányultság szerint feloszthatjuk tárgyas (olvas) és tárgyatlan (esik) igékre. A tárgyas igéket a mondatban lehet tárggyal bővíteni, míg a tárgyatlanokat nem. Általános igeragozás: az igealany számát és személyét jelöli (sétálnak). Határozott igeragozás: az igealany számát személyét és a harmadik személyű tárgyat jelöli. A cselekvő és a cselekvő viszonya alapján is feloszthatjuk az igéket. A cselekvő ige általában akaratlagos, többé-kevésbé tudatos cselekvést fejez ki, pl. fizet, beszél, tanul. A középigék történést vagy állapotváltozást kifejező szavak, többségük tárgyatlan, pl. hajlik, pusztul, létezik, marad. A műveltető igék cselekvést fejeznek ki, alanyuk az a személy (néha más élőlény, dolog), mely elvégezteti a cselekvést. Cselekvő igékből származnak, képzőjük az -a/-et, -tat/-tet. Pl. futtat, olvastat. A visszaható igék olyan cselekvést fejeznek ki, melynek tárgya és alanya maga a cselekvést végző. A –kodik/-kedik/-ködik, -kozik/-kezik/-közik, esetleg -ódik/-ődik képzők segítségével alkotjuk meg őket: fésülködik, borotválkozik, mosakodik stb. Az ilyen igéket át lehet alakítani egy cselekvő ige + visszaható névmás kapcsolatára, pl. törülközik → törli magát. A szenvedő (passzív) igéket tárgyas igékből képezzük az -atik/-etik, -tatik/-tetik képzők segítségével. A tárgyas cselekvő ige tárgya lesz a szenvedő ige alanya: elolvassa a levelet → a levél elolvastatik. A cselekvés lefolyásának módja szempontjából elkülöníthetünk huzamosabb lefolyású, tartós (kapar, olvas), egyszer végbemenő mozzanatos (dörren, villámlik) és ismétlődő gyakorító (kaparászik, nézeget) igéket. A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt, tárgyat, gondolati és elvont dolgot jelöl. Bármilyen mondatrész szerepét betöltheti, és azoknak megfelelően bővítményt vehet föl. Toldalékok: jel, rag, képző. Típusai: konkrét és elvont. A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságát kifejező alapszófaj. Pontosító, azonosító, díszítő szerep. Fokozhatók: pl. okosabb, szebb. Állítmányi, jelzői és határozói szerepet tölthetnek be a mondatban. A számnév a melléknevekhez hasonlóan járulékos jelentést hordozó alapszófaj, mivel személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét vagy a sorban elfoglalt helyét nevezi meg. Korlátozottan toldalékolható, fokjel (kevesebb) és kétféle határozórag kacsolódhat hozzá öten, hatszor). Mondatban állítmány, jelző vagy határozó. A határozószók már alapjelentésükben valamilyen határozói viszonyt jelölnek (pl. a cselekvés helyét, idejét, módját, egyéb körülményét). Típusai: hely- (benn, belül), idő- (egyszer, éjjel), fok- (jól, kimondottan), állapot- (együtt, veszteg), mód- (örömest, sebbel-lobbal), eredmény- (ketté), és tekintethatározó-szó (külsőleg, részben). A névmásokat egy másik szófaj (főnév, melléknév, számnév, határozó) szerepében használjuk. Tartalmas fogalmi jelentést csak a szövegben kapnak, a szövegben utaló elemek. Az általuk helyettesített szófajhoz képest kevésbé toldalékolhatók (pl. nem képezhetők). Az igenevek egyszerre két szófaj tulajdonságait hordozzák magunkon; három típusuk: Főnévi igenév: igéből képezzük a –ni (sz-es v-s igetövek esetében –nni) képző segítségével. A főnévi igenév ragozható. Mondatokban elsősorban alany, tárgy és határozó lehet. Melléknévi igenév: az ige és a melléknév közötti átmeneti szófaj. A cselekvést és a történést tulajdonságként, minősítésként nevezi meg. Három típusa: a folyamatos melléknévi igenevet az igéből -ó/-ő képzővel alkotjuk; a befejezett m. i.- t a -t/-tt képző segítségével, a beálló történésű m. i.-t pedig -andó/-endő képzővel hozzuk létre. A melléknévi igenév mondatban állítmány, határozó és jelző szerepét töltheti be. A határozói igenevet a -va/-ve; -ván/-vén képző segítségével alkotjuk az igéből. Nem toldalékolhatók, képzőjük lezárja a mondatot. Minden esetben határozó szerepét töltik be.

	Kijelentő mód	Feltételes mód	Felszólító mód
Jelen idő	Nincs külön jele: Ø	-na/-ne; -ná/-né; -nna/-nne; -nná/-nné módjelek	-j módjel és változatai: -jj, -gy, -ggy, -s, -sz, -z, -dz
Múlt idő	-t/-tt időjelek	Múlt idejű ige + volna segédige
Jövő idő	Főnévi igenév + fog segédige

KONKRÉT FŐNEVEK		ELVONT FŐNEVEK
Köznevek	Tulajdonnevek	Köznevek
Egyedi név: gyerek, lány, fa, virág. Gyűjtőnév: nádas, csorda, közönség Anyagnév: víz, bor, arany	Személynevek: Kovács, Kata, Colos. Állatnevek: Bodri, Ráró. Csillagnevek: Nap, Merkúr. Földrajzi nevek: Duna, Málta. Címek: Szigeti veszedelem, HVG Kitüntetések: Nobel-díj, Akadémiai Aranyérem Márkanevek: Ralph Lauren, Bugatti	jóság, barátság, szépség, béke, egészség, bűnözés

A számnév fajtái		Határozott számnév	Határozatlan számnév
Mennyiséget kifejező számnevek	Tőszámnév	három, kétezer	sok, kevés
	Törtszámnév	ötöd, háromnegyed	sokad-
Sorrendiséget kifejező számnevek	Sorszámnév	negyedik, tizedik	sokadik

	Főnévi névmások	Főnévi, melléknévi, számnévi és határozói névmások
		Főnévi	Melléknévi	Számnévi	Határozói
Személyes névmás	én, te, ő (rólam, neki)
Birtokos névmás	enyém, tied
Visszaható névmás	magam, magad
Mutató névmás		ez, az	ilyen, olyan	ennyi, annyi	így, úgy, itt, ott
Kérdő névmás		ki?, mi?	milyen?	mennyi?	hogyan?, hol?
Vonatkozó névmás		aki, ami	amilyen, amely	amennyi	ahogy, ahol
Általános névmás		minden, bárki, akárki,	bármilyen, akármilyen, semmilyen	bármennyi, akármennyi	mindenkor, bárhogyan, sehol
Határozatlan névmás		valaki, valami	valamilyen, némely	valamennyi	valahogyan, néhol