2010 - 20. Tétel - Somogy megye Csokonai Vitéz Mihály költészetében

20. Tétel

Somogy megye Csokonai Vitéz Mihály költészetében

Csokonai a 18. Század végén élt és alkotott, a századforduló előtti időszak kiemelkedő költője volt. Az 1790-es évek elején kezd el írni. Sokfelé járt az országban, Somogyba 1797-ben kerül, ahol barátjánál tölt egy esztendőt. Somogyban íródott költeménye a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon. Pár évvel később illeszti hozzá az Előbeszédet. A rövidre nyúlt farsang ellen tiltakozó vénlányok, majd a hozzájuk társuló asszonysereg harcát a férfiak ellen a hősi eposzok kötelező kellékeit felhasználva meséli el Csokonai. A mulatságos küzdelem közben a vidéki-dunántúli Magyarország széles tablóját is elénk állítja, s megosztja velünk a nemzeti kultúráról vallott nézeteit is. A Dorottya szerkezete 4 énekből áll, a napszakokat követik az énekek: ebédig, estvélig, éjfélig, hajnalig. A Dorottya műfaja komikus eposz. A Komikus eposz a vitézi, hősi énekek paródiája. Mind a magyar, mind a világirodalomban elismert műfaj. Petőfi a helység kalapácsa vagy Pope Fürtrablás című komikus eposza példa erre. A Fürtrablás egyébként egy ihletője volt a Dorottyának. A Dorottya – mint műfajtársai – elsősorban szórakoztatni akar, de az alkotó egyén szándékai is észrevehetők. Csokonai kigúnyolja a levitézlett nemesi világot, elítéli az idegenmajmolást, kérkedést az ősökkel, az előkelősködést, a tartalom nélküli életformát. Jól ismeri a hazai viszonyokat; keserű érzéssel szól a műveletlenségről, elmaradottságról. Feladatának tekinti az ismeretterjesztést; tudja, hogy erre nagy szükség van. A történet időtartama 24 óra, színhelye Kaposvár, Esterházy herceg kastélya. Hangneme csúfondáros, szatirikus, gúnyos, paródiának tekinthető. A századvégi dunántúli magyar úri társaság világának kiparodizálása. Reális és fiktív elemek keverednek benne. Az eposz propozícióval, a tárgy megjelölésével kezdődik. Dorottya a főhős, vénkisasszony, minden áron egy férjet akar szerezni magának. Erisz, a viszály istennője, a fánk alakjában jut Dorottyába, ez már a mese része. A fánk azonnal érezteti hatását. Dorottya keserű, önmarcangoló monológja végén dühtől reszketve elhatározza, hogy bosszút áll vénlánysága, a sok-sok sérelem, gúnyolódás miatt. Alapos körültekintéssel bosszúhadjáratot készít elő. Kitűnik, hogy kiváló hadvezéri képességekkel rendelkezik. Hasonló sorsú társaival elkészíti a haditervet; elosztják – katonai rangokkal megjelölve – a tisztségeket. Nem orvul támadnak; követség viszi az úrfiaknak a hadüzenetet. Elkezdődik a háború, amelynek leírása átnyúlik az éjfélig fejezeten a záró fejezetbe. Az istenek hozzák a megoldást, miszerint a dámák férjet fognak találni maguknak úgy, hogy megfiatalítják, megszépítik őket. A műben megfigyelhetők a költői eszközök. Kezdve az enumerációval, azaz a seregszemlével, itt találkozunk először Dorottyával.