2010 - 19. Tétel - Móric Zsigmond – Rokonok

19. Tétel
Móric Zsigmond – Rokonok
Írói pályáját a Nyugatban kezdte. Előbb naturalista, majd a kritikai realista irányzat kiemelkedő képviselője volt. Elbeszéléseiben és regényeiben, majd drámaírói munkásságában a magyar élet minél teljesebb bemutatására törekedett. Jellegzetes műfajai a novella és a hosszabb elbeszélés, a regény, a társadalmi dráma, a vígjáték (Sári bíró). A tanulmány és az esszé műfaja is megjelent életművében. Jelenetős irodalomszervező és szerkesztői tevékenysége is, rövid ideig Babitscsal együtt a Nyugat szerkesztője, majd Kelet Népe néven folyóiratot alapított, ezzel vált a népi írók csoportjának szervezőjévé és vezéralakjává. Jellegzetes témái: a parasztság élete, a kisvárosi értelmiség (tanítók, református papok) sorsa, a dzsentri élete és pusztulása a XX. században. Kezdettől fogva nagy érdeklődéssel fordult a magyar történelem felé nis (Erdély trilógia, Rózsa Sándor). Már kiforrott íróként, halála előtt 10 évvel írta meg a Rokonokat. A dzsentri téma a ’20-as évek elbeszéléseiben, regényeiben nagyon gyakori. A dzsentri téma a ’20-as évek elbeszéléseiben, regényeiben nagyon gyakori. Móricz értékesnek látta ezt a történelmi osztályt, dzsentri hősei között vannak átlagon felüli tehetségek, akik nagy terveik miatt a környezettükkel konfliktusba kerülnek, vagy önmagukkal meghasonlanak, pl. az Úri muri főhőse. Móricz a dzsentrikkel kapcsolatos illúzióiból fokozatosan kiábrándult. A Rokonok a teljes kiábrándulás regénye. Móricz kritikai realista szemléletmódjának legfőbb bizonyítéka. A témát, mint legtöbb írásában, itt is a valóságból merítette. Egy képzeletbeli város – Zsarátnok – panamáinak leleplezési kísérlete a regény. Kopjáss Istvánt megválasztják főügyésznek, tőle várják, hogy a csődbement sertéstenyésztő ügyét eltusolja, és ezzel tisztára mossa a város vezetőségét. A főszereplő egyre jobban belebonyolódik az ügyekbe, meg akar felelni a város vezetőségének is, szegény rokonait is támogatni akarja, és le is akarja leplezni a panamákat. Kopjáss egy tiszta múltú, elszegényedett dzsentri. A mű elején sok pozitív tulajdonsága van, viszont amint megválasztják, előjönnek negatív tulajdonságai. Szórja a pénzt, gőgös, fejébe száll a dicsőség, megvesztegethető lesz, rokonait juttatja előnyhöz, és az eddigi harmonikus családi élete is rosszabbodik. Felesége jó háziasszony, egyszerű ember, jól bánik a pénzzel és a gyerekeivel, egyáltalán nem társasági nő, és imádja a férjét. Az ő ellentéte az unokatestvére, aki a luxus jelképe a műben, nagyvilági, és kifinomult, gazdagság veszi körül, férje a csődbe ment sertéstenyésztő igazgatója által. A főhős belebonyolódik neje unokatestvérébe, aki kihasználja a helyzetet, és a panamából szerzett villát átíratja. Az ellentét a két nő között bár nem központi helyet foglal el a műben, mégis jó példa arra, ami folyik a városban. Bár Kopjáss azonnal átlátja a panamákat, nem tesz ellenük semmit, halogat. Zsarolásra használja tudását, hogy megmutassa hatalmát. A polgármester megleckézteti, sarokba szorítja egyik rokonának széncsalási ügyleteivel. A főügyész társadalmilag lehetetlen helyzetbe kerül, megszégyenül, a befejezés kettős értelmű, lehet, hogy Kopjáss meghal, de az is lehet, hogy túléli az öngyilkossági kísérletet, de ha életben marad, akkor is kiszolgáltatott.