2010 - 3. Tétel - A kommunikációs folyamat tényezői, funkciói, ezek összefüggése a kifejezésmóddal

3. Tétel

A kommunikációs folyamat tényezői, funkciói, ezek összefüggése a kifejezésmóddal

A kommunikáció, vagy másképpen közlésfolyamat szó jelentése kapcsolatteremtés, kapcsolattartás. Definíciója szerint: bármely jelrendszernek az érintkezésben való kölcsönös felhasználása. Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat. Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás. A kommunikáció nem azonos az információ-szerzéssel, a tájékozódással, hisz a kommunikáció kétoldalú. Ebből is következik, hogy a kommunikációhoz legalább két élőlény szükséges. A kommunikáció feltétele a már említett legalább két ember, a felhasznált jelrendszer ismerete, és a közös valóság, előzmény. A közös valóság miatt a kommunikációnak valóságvonatkoztatása van. A jelrendszer ismerete nélkül nem jöhet létre kommunikáció, hisz ez gátolja a megértést, így a folyamat egyoldalúvá válik. Szintén fontos, hogy a kommunikáció során az „információt kapó”, és az „információt adó” szerepek felcserélődnek. A címzettből feladó, a feladóból címzett lesz. Így lesz kétoldalú a kommunikáció. Az első kommunikációs tényező az üzenet, amit közölni szeretnénk. Az adó megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén írónak nevezzük. A vevő felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek a szerepek. Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük. A csatorna az, amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg. Ez beszédnél a levegő, telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír. A kód, a közös jelrendszer, amelyet a feladó és a címzett is ismer. Általában a nyelv, de lehet a metakommunikáció is. A metakommunikáció a nonverbális, azaz nem nyelvi jelekkel való közlésmód. Az információt módosító, árnyaló külső körülmény a beszédhelyzet, ami szintén szükséges az információ cseréhez. A kommunikáció létrejöttének egyik alapeleme a valóság. A világ, amely körülvesz bennünket, például a kor, a társadalom. Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg. A feladó a megformálás után, a csatornán keresztül kódolva küldi el az információt a címzettnek, aki a valóságháttér, és a beszédhelyzet segítségével értelmezi (dekódolja) azt, és válaszol rá. A kommunikációnak különböző funkciói vannak. Érzelemkifejező funkció az érzéseink, vágyaink közlése. Tájékozató, az információ átadása, gondolat-, vagy véleményközlés. A felhívó funkciónak, a hallgató befolyásolása a célja, őt szeretné cselekvésre késztetni. Poétikai, esztétikai kommunikáció gyönyörködtet. Művészi megformáltságú. Pl. bármilyen irodalmi mű. Értelmező, metanyelvi az a funkció, amikor magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor nem értünk valamit, és rákérdezünk egy szó jelentésére. A kommunikációs kapcsolatnak befolyásoló funkciói vannak, a közlési helyzet időpontjára vonatkozóan. Kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó és kapcsolatzáró funkciókra bontjuk ezeket.