12. Tétel
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Halhatatlanságát biztosító nagy műve a Szigeti veszedelem. Ezzel egy, a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt, az eposzt honosította meg. 1645-1646 telén vetette papírra. A törökellenes magyar harcok századokra hiteles és művészi tükre ez az eposz. Dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét dolgozta fel barokk eposzában. A korszak igazán nem szűkölködik eposzokban, de egyetlen eposzköltő sem mondhatta el magáról, hogy a mozgalmas harcokban, melyeket leírt, maga is részt vett. Zrínyi azonban kora egyik legnagyobb hadvezére, szemtanúja és cselekvő részese volt a törökkel vívott ütközetnek. Ez fontos esztétikai jellegzetesség: Zrínyi eposza sugárzik az élettől, korának valóságától. Zrínyi számára művének témája maga volt a tragikus valóság. Barokk jelleg a műben a monumentális kompozíció. A költő legendássá vált várvédelme a törökök és a magyarok, sőt a törökök és a keresztény Európa világméretű harcának sorsdöntőeseményeként ábrázolta, s ezzel a témát eposzi magaslatra emelte. A csodás mitológiai elemek Zrínyi művében főleg a keresztény vallásból származnak, de bőven él antik mitológiai utalásokkal is. Megtartja a klasszikus eposzok több kötelező formai hagyományát, az un. eposzi kellékeket. A 2. versszak a témamegjelölés, vagyis a propozíció. Nevének említése nélkül a szigeti hős erkölcsi és katonai nagyságát, rendkívüli voltát emeli ki, a 3-6. szakaszt, ez a segélykérés. Az eposz 15 énekből áll. A magyarság múltbéli sikereit a honfoglalás, a megtelepedés, a harci erények és katonai győzelmek, a szent királyok tettei mind Isten ajándékai. A magyarok viszont hálátlanok voltak, elárulták Istent, bűnökbe merültek, és ezért az Úr a sorscsapásokat büntetésként méri a nemzetre. Mihály arkangyalt azért küldi a pokolba, hogy egy haragos fúriával gerjessze fel Szulimán szultánban a gyűlöletet a magyarok ellen. Zrínyi az eposz kezdő énekében a magyarok bűneit sorolja fel, és ezek isteni megbosszulása Szulimán hadának megindulása Magyarország ellen. Szigetvár a romlott, a szétzüllött országnak mindenben az idealizált ellenképe. Jellemzi szilárd egység, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség uralkodik köztük, s kitűnő vezér áll a maroknyi csapat élén. A védősereg felkészül az ostromra. Zrínyi szózatot intéz hozzájuk az ötödik énekben. A vitézek várják az ütközetet, holott tudják, hogy meg fognak halni. Ez is a hazaszeretetüket, tisztességüket bizonyítja. Szulimánnak serege sokaságában van minden ereje, a várbeliek azonban erkölcsileg messze felülmúlják a törököt. Zrínyi Miklós szavaira a katonák megesküsznek, hogy mindenképpen emberek és vitézek maradnak, teljesítik szent kötelességüket. Enumeráció: seregszemle, amely meggyőz minket arról, hogy a védősereg kitűnő harcosokból áll, kapcsolatuk a várkapitánnyal a kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapul. A 13. énekben már egyértelmű a török csapatok bukása. Szulimán beleegyezik az elvonulásba. A szigetiek győzelmet aratnak, egy sorsdöntő véletlen azonban visszatéríti az eseményeket a kötelező történeti realitásokhoz. A törökök elfogják a postagalambot s kiderül, hogy alig 500-an maradtak, azok is többnyire sebesültek és az égő várban már nem tudnak több rohamot kiállni. Az utolsó nagy támadásban pokolbeli szörnyetegek és angyal légiók is beleavatkoznak. Zrínyi kitör a várból, katonái a harcban vesztik életüket, de még elestükben is hősök, győztesek. Az emberfelettivé magasztosuló főhős utat törve a szultán több ezernyi testőrcsapatán Szulimánt is megöli. A legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg ez által az országot és a kereszténységet. A megdicsőült keresztény vértanú már itt a földön a szentek boldog látomásában részesül. Megnyílik számára Isten országa.
A végső küzdelmet már a halál ünnepélyes csendje veszi körül. Zrínyi közelébe senki nem mer menni, távolról janicsár golyók végeznek vele. A mártírhalált halt hősöket angyali légió viszi hangos muzsikával, s Gábriel vezetésével Isten elé. Az eposz célzata: figyelmeztető felhívás saját korának, a szigeti vitézek erényeivel, összetartásával, erkölcsi fölényével ki lehet űzni a törököt, meg lehet menteni az országot. Sok a konkrét utalás a jelen feladataira. Művészi tudatosságra vall, hogy az eposz 15 éneke 1566 strófából áll, ez az ostrom évszáma is. Zrínyi műveinek jelentősége: maradandó emléket állít a 150 éves török uralomnak. Pontosan ábrázolja a vitézi szokásokat, a harcmodort, az életmódot. Változatos volt élete és sokszínű a munkássága, de mégis egy zárt, homogén egységet alkot.
No comments:
Post a Comment