2010 - 17. Tétel - William Shakespeare - Rómeó és Júlia

17. Tétel

William Shakespeare – Rómeó és Júlia

A XVI. Században Anglia már Európa egyik legfejlettebb országa volt, a kereskedelem és az ipar virágzásának köszönhetően meggazdagodott a polgárság, így széles körben lettek támogatói a művészeteknek, bővült az emberek igénye és a nézőközönség is. Az angol reneszánsz legkiválóbb képviselője pedig Shakespeare (1564-1616) lett, történelmi drámái után (Sok hűhó semmiért, Antonius és Kleopátra, …)  megírta a Rómeó és Júlia című tragédiáját, ami munkásságának egy új tragédia-sorozatát nyitja meg (Hamlett, Othello). Shakespeare korában nem volt ritka a tragikus sorsú szerelmek története, így ezt a témát is feldolgozta sajátos fordulatokkal teli stílusában. A mű keletkezése valahol 1594 és 96 közé tehető. Rómeó és Júlia drámájának a szerelem és a gyűlölet egyaránt központi témája, jellemző rá a reneszánsz újhulláma által felfedezett testi-lelki kapcsolat. Ebben a drámában hitvesi szerelemről van szó, ami radikálisnak és lázadásnak számított akkor, hiszen abban az időben a családok közötti megegyezéseken alapultak a házasságok, inkább üzletnek voltak mondhatóak. Rómeó és Júlia már fiatalon szembeszállnak ezzel a régi renddel és önkéntelenül hordozzák magukban a reneszánszra jellemző szabadság vágyát, és ez a belső erő emeli őket a dráma hőseivé. Hétköznapi fiatalokról van szó, kamaszokról, egy lobbanékony fiatalemberről és egy 14 éves lányról, a bennük fellobbanó tragikus erejű szenvedély hajtja őket. Már a bevezető (prológus) szonett is balsejtelmet kelt a nézőben/ olvasóban. Shakespeare drámájában a halál végig összefonódik a szerelemmel, halálra ítéli a szerelmet. Rómeó és Júlia családjai, a Montaguek és Capulettek, között ősi viszály dúl. Az expizicióban Sámson és Gergely, szolgák hetvenkednek egymással, mely tréfás kötözködés gyorsan átcsap majdnem vért követelő küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). De a konfliktus komikumba fullad, mikor a két öregecske, tehetetlen családfő rontana már egymásnak hálóköntösben, de asszonyaik szavára mégis elcsitul a jelenet. Verona hercegének közbelépésével tovább komolyodik a helyzet: halálos ítélet fenyegeti a viszálykodókat. Az állapotok elcsendesedni látszanak, a Capulettek álarcosbáljára beszöknek a Montesguek. Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, érzékeny fiú, az első utcai párbajban sincs benne. Capulették báljára sem akar először elmenni.  Mégis itt szeretnek a fiatalok egymásba, először nem tudják egymásról, hogy honnan származnak, mikor kiderül, először megijednek, majd pedig szerelmük ereje legyőzi kétségeiket. Lőrinc barát és Júlia dajkájának segítségével titokban megesküdnek, a dráma fordulópontja ekkor érkezik el: - kettős párbaj: Tybalt +öli Mercutiot, és ez egyébként nyugodt Rómeó bosszúból végez Tybalttal (vérbosszú motívum!). Így már esélye sincs Júlia kezére, a herceg rendelete szerint halál vár rá, de a tanúk közbenjárásának köszönhetően csak száműzik Rómeót. Az ifjú szerelmespár még eltölt együtt egy intim éjszakát, majd másnap megkezdődik a tévedések és rossz időzítések veszedelmes, tragédiához vezető sora. Júlia magára marad, látszólag megy bele egy kényszerházasságba (Párisszal), hogy időt nyerjen, tervet szőnek (dajka), hogy Tetszhalálba ejtik Júliát, hogy ne keljen férjhez mennie. A méreg, amit kap, 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik a családi kriptába. (Kriptajelenet – kísérteties motívum) Rómeó viszont váratlanul tér haza, mert Baltazártól értesül Júlia haláláról, (mielőtt levél jutna hozzá a cselről), Rómeó mérget vesz, életének nincs értelme szerelme nélkül, a kriptában párbajozva megöli Párist, majd méreg által végez magával. Júlia ekkor ébred fel, életének nincs értelme szerelme nélkül, így Rómeó tőrjével véget vet az életének. A fiatalok élete árán a két család rádöbben, hogy gyűlölködésük mennyire ostoba volt, de már nem tudják jóvátenni a történteket.  A tragédia üzenete megrendítő, felerősíti a Rómeó és Júlia által képviselt értékeket, a szabadságvágyat és szerelmet.

Említésre méltó még a tragédia lírai hangvétele, például a hajnali búcsúnál. Komoly újításnak számít a tragédia nyelvezete is, ami a fiatalok szócsatáinál érezhető.