7. Tétel
Berzsenyi Dániel ódaköltészete
Berzsenyi a 19. Század legelején kezdett írni, eleinte titokban, majd egy barátja elküldte a verseit Kazinczynak, akinek a fiatal költő ódái különösen tetszettek. Egymás után jelentek meg kötetei, Kölcsey bírálta Berzsenyi munkásságát, a költő válasza az antirecenzió volt, de ez nem jelent meg, mert személyeskedő volt. A történtek után visszavonultan él, alig ír, az irodalmat vizsgálja, készül az újabb válaszra, ami 1825-ben jelenik meg. Berzsenyi romantikus stílusban írt versei Kölcsey klasszicista szemének furcsák. Az óda valamilyen fenséges témáról elmélkedett hangnemben szóló lírai költemény. A horatiusi ódák -vagy ahogy ő akkor nevezte őket, carmenek-, nem sok változáson ment át az idők folyamán, leszámítva persze az ódaköltők egyediségét. Berzsenyi nem csak a műfajt veszi át tőle, hanem példaképként követi őt, filozófiáját is, az arany középút gondolatát. Berzsenyi ódáinak jellemzője a hazafiság. Sokszor tesz említést hazaszeretetére, és több nemzetére vonatkozó gondolat is felmerül műveiben. Kortársa volt Petőfinek, akinek a verseiben szintén megjelentek ezek a dolgok. Berzsenyi aggódott a nemzetért, aggódott a pusztulásért. Nemzethalál vízió is felmerül benne. Célja az okítás nevelés, az erkölcsnemesítés. Legjelentősebb ódája a Magyarokhoz I.-II. Berzsenyi szerint Isten jogosan sújtja Magyarországot. A múlt dicső tetteit mutatja be, és azt hangoztatja, hogy ha a magyarság összefog, senki sem győzheti le őket. Izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket tartalmazó alkotás. A romlott jelen és a hajdani erő feddhetetlenségének kontrasztja tölti ki a 14 szakaszos vers 12 strófáját (tehát időszembesítő vers), s az egészet áthatja a nemzet sorsáról érzett aggodalom. Kulcsszava az erkölcs: a múltbeli tiszta és a mostani hanyatló ("veszni tért") erkölcs. Ez az oka a nemzet hanyatlásának. Az ódában szereplő tölgyfa metafora utal erre. A jelenről annyit mond Berzsenyi Dániel, hogy a magyarok kezdenek beleolvadni más nemzetekbe, és ez nem tesz jót sem az embereknek, sem a kultúra fejlődésének. A Magyarokhoz, csak a nemességhez szól, róluk, és nekik ír. Őket éri bírálat, a költő úgy véli, ők tudnak változtatni a helyzeten. A Magyarokhoz II. az első óda pesszimizmusával szemben ebben a kezdeti riadalom a jövőbe vetett hitbe vált át. A vers történelmi hátterében a napóleoni háborúk és I. Ferenc kiáltványa áll. Berzsenyi Zrínyi után az első színvonalas költőnk, aki a magyar nemesség eredetét, történetét és némi öntudatát szólaltatta meg költészetében. Szerb Antal szerint nála minden az erő körül forog. Az erő mellett másik kulcsszava az elmúlás. Az elmúlás élményét saját életéből és a kor irodalmából merítette. Dunántúli nemesként, birtokosként, gazdaként írt verseket: életformája a dunántúli nemességhez kötötte műveltsége azonban Kazinczyékhoz. Sehova sem tartozott igazán. Az övéiktől műveltsége választotta el, Kazinczyéktól parlagias környezete, ezért maradt tehát otthontalan.
No comments:
Post a Comment